Az utolsó napunkra egy extra program jutott, nem találtam egyik, tarsolyomban lévő programot sem olyan érdekesnek, ami méltó lett volna. A topiklakó ismerős javasolta ezt a Rozália-kápolna előtt és utánanézve rájöttem, hogy ez bizony egy jó kis program.
Az első terveim szerint ez egy intenzív ausztriai program lett volna, de ahogy elmélyedtem a részletekben, rájöttem, hogy se a kismartoni kastély, se a podersdorfi sétahajózás nem fog összejönni, így lett egy egész napos Fraknó vára.
Mivel a meleg továbbra is kitartott és semmi jelét nem mutatta az időjárás, hogy az eszeveszett kánikulának netalán egy heves zivatarhullámmal érkező hidegfront vetne véget, ezért látva általános állapotunkat, szerdára pihegőnapot rendeltem el magunknak.
93 centinél állt a vízmérce és az idő is megfelelő volt, úgyhogy munka után elindultam a kis földnyelvre, ami a Margit-híd középső pillérénél ilyenkor felszínre kerül.
Erejünk teljében a reggeli után az irányt Fertőrákos felé vettük.
Jönnek a hírek, hogy kint van az Ínség-szikla, meg hogy buszmegállót csináltak a Margit-híd középső pillérénél előbukkanó földnyelvből, úgyhogy felszívtam magam, hogy elmegyek és körbefotózom a témát. Erre beütött a hidegfront, befelhősödött az ég.
Ahogy tavaly is, idén sem vacakoltunk sokat, rögtön érkezésünk másnapján a legnagyobb programmal kezdtük.
