Tanulságok pro és kontra

Milyen volt? Milyen volt a szállás? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre kereshetjük a válaszokat.

Szelcepuszta:

A szállás jó állapotban van, kivéve az ágyakat, amik recsegnek. A matracok kényelmetlenek. Az étel kiváló, megéri a félpanziót. Fizetni csak készpénzben lehet, kártyás fizetés Jósvafőn. A környezet csodálatos, az erdő közepén. Csendben, nyugalomban, kivéve amikor reggel hétkor állnak neki óbégatni a fát rakodó munkások az út mellett. Illetve elmegy az ablak alatt a reggelivel érkező személyzet.

Térerő nincs, csak Telekomos. Az is csak néha. A 4G-t a szél fújja erre-arra. Az internet is mobilos lehet, szóval néha van, néha nincs. A kiépített Wifi-rendszer kevés a helyhez és a használathoz, a térerő gyenge.

A legnagyobb probléma az emberi fogyasztásra alkalmatlan víz. Egy pohár vizet nem tudunk inni, hiszen nem ajánlott. A személyzet elmondása szerint a kút szennyezett, ezen gondolom egy víztisztító berendezés segítene, de a mai gazdasági helyzetben láthatóan nem fér bele a büdzsébe. Nem is tudom, hogy hogyan lehet így vendégeket fogadni.

Persze próbálják enyhíteni a helyzetet azzal, hogy adnak naponta fejenként három flakon vizet fogmosáshoz, de az igyekezet a harmadik nap után elfogyott és mi hordtuk kartonszám a vizet magunknak, hiszen nemcsak inni kellett, hanem a kulacsokba is.

A személyzet kedves, figyelmes, vagy legalább is mondhatjuk, hogy igyekeznek. Nincsen porta, úgyhogy meglepően sok odatévedő vendégről maradnak így le.

Az odavezető út egy része borzalmas, a korábban kapott defekt óta nem vagyok annyira bátor a terepezésben, ráadásul alighanem van egy lassú defekt az egyik kerékben. Ráadásul egy tábla mutat a szálló felé, majd rögtön egy behajtani tilos tábla (kivéve erdészet), majd utána még kétszer, szóval az első alkalommal nagyon furcsa érzésem volt, hogy jó helyen vagyunk-e (térerő semmi, úgyhogy nincs mivel felhívni bárkit). Az is izgalmas lenne, hogyha az éles visszafordítós kanyarokban esetleg szembejön egy munkagép, egy ilyen földnyeső, ami egy új utat vágott egyik nap az erdőbe (és olyan sarat vitt fel az útra, amit tegnap a telken mostam le, mert a mosó nem szedte le…).

Összességében a szállás jószándékkal ajánlható, ha valaki túl tudja tenni magát a fogyasztásra nem ajánlott vízen.

A balatonfenyvesi szállást már leírtam, de azért egy rövid összefoglaló.

A szállás gurulós kofferrel nehezen megközelíthető, a portaszolgálat lassú, tehetetlen. A szoba kicsi, az ágy megfelelő, ha nem gurul el. A klíma/szellőzés hiánya még hűvös időben is fájdalmas volt.

A szállás fekvése optimális, az épület fekvése borzasztó. Az épületet háttal kellett volna a vasútnak támasztani, hogy valamennyire elnyelje a vasút zaját. A reggeli katasztrófa, a rántotta keményre sütve (én is ilyenre csinálom, de imádom, ha egy profi szakács lágyra csinálja. Ráadásul késve rakják ki. A kávéfőző szar, ha akarsz rendes kávét, pénzért főznek a nagy géppel. Szánalmas.

Figyelembe véve a többi balatoni élményt, jobban jártunk volna, ha maradunk még három napot Szelcepusztán és megnézzük a martonyi pálos kolostor romjait, az Esztramos-t, Esetleg adunk magunknak még egy esélyt a szádelői völgy bejárására. Bírtam volna.

A jó hír az, hogy bízva a háború befejeződésében, az infláció letörésében, a forint vásárlóerejének helyreállításában stb. ja, nem. Szóval a jövő évre el tudok képzelni egy Balaton-felvidéki nyaralást, ahol a környező látnivalókat kombináljuk egy olyan fizetős stranddal, ahol nincsenek kutyások. Ott még drónozni is lehet.

A Káli-medence szép, de már unják a turistákat, mégha abból is élnek olyan jól, úgyhogy valami olyan helyre akarok menni, ahonnét az összes látnivaló kényelmesen elérhető. Két hét by default.

Szlovákiai kirándulások egyelőre nem játszanak, ilyen árfolyam mellett végképp.

Őrség sajnos a kutyások és a drónozás tiltása miatt bukik, sajnálom, továbbra is.