Természettudományos rovatunk következik, amolyan szubjektív natgeo-pótló, avagy milyen témáknak kellene lennie a natgeo-n a bekasztlizva külföldön és a MegaMovers (magyarul talán Óriás költöztetők?) helyett! Bocs!
Persze némi szubjektum is van a dologban, nyilván emiatt is ragadott magával a téma ennyire.
Szóval, a sztori úgy kezdődik, hogy egy nemzeti ünnepen otthon internetezgetve böngésztem az RSS-feedjeimet, amikor ráakadtam egy hírre. Az msnbc.com fotóblogja (amit nem volt szívem kikapcsolni, pedig mindent kétszer küld kétszer küld) tette közzé az alábbi képet.
Drought reveals old cemetery in Bosnia reservoir Fotó: Dado Ruvic /Reuters (sorry)
Jéé, mondom, én jártam egyszer ugyebár Boszniában, hát megnézem, mi is ez!
Nos, a szövegből kiderült, hogy egy 70 éve víz alatt álló temető sírköveit láthatjuk a Jablanicai-víztározó fenekén! Nos, én meg pont ott is jártam.
Anno 2008-ban Konjic-ban szálltunk meg egy éjszakára, majd az esti buli után egy hatalmasat hajókáztunk a Neretván (raftingnak nevezni költői túlzás, de akár hívhatjuk így is). A hajókázás után elindultunk Mostar felé, illetve az ebédünk felé, amire már nem emlékszem, hogy hol volt, csak arra, hogy egy pisztráng-tenyészde mellett ettünk ízetlen pisztrángot. Vagy az előző nap volt? Lehet.
No mindegy, szóval a raftingozás után elindultunk Mostar felé, ahol a harmadik nap estéjét töltöttük (sajnos nagyon kevés időt). Konjic és Mostar között egy óriási tározó mellett vezetett az utunk, amiről idegenvezetőnk el is mondta, hogy ez az egyik legnagyobb víztározó, a jablanicai.
A tározó 2007-ben. Fotó: Constable Thomsons Gazelle
A 13 négyzetkilométer kiterjedésű mesterséges tó (bosnyákul: Jablaničko jezero) 1953-ban jött létre, amikor elkészült a jablanicai vízerőmű. A folyóparti, gazdag földeket az egész völggyel együtt elöntötte a víz, amelynek mélysége 70-80 méter volt.
A második világháborúban egyébként a környéken zajlott egy nagy csata Tito partizánjai és a németek között, a híres neretvai csata. 1969-ben még egy Oscar-jelölt filmet is készítettek a témában, amely azonban teljesen fikció. Az igazi neretvai csatában mindenesetre a jablanicai hidat kétszer is felrobbantották. A vízbe borult híd ma is látható, mellette múzeummal.
Szóval, a Neretvára egy Konjictól Mostarig húzódó vízlépcsőrendszert építettek, amely 2000 Megawattóra áramot termel évente (ha jól fordítottam a mértékegységet).
A jablanicai tározó festői környék lett a meredek hegyek közé szorított vízfelületével. Olyan, mintha egy fjod lenne. Meredek partjára csónakházak és üdülők épültek.
Ökológiai szempontból sokan aggódtak a betelepített halfajok miatt, amelyek nem odaillők voltak, így lassan kihaltak a helyi halak. Nos, ez az aggodalom alaptalan lett a tározó teljes kiszáradásával – a halak is eltűntek teljesen.
Bosznia szegény ország, óriási szüksége van az olcsó, saját áramra. Meglévő erőforrásait kihasználja maximálisan. Ennek az lett a következménye, hogy az elmúlt két évben gyakorlatilag minden vizet leengedtek a tározóból.
Nem, nem a globális felmelegedés az oka a tározó kiszáradásának.
A túlzott energiaigény kielégítése oda vezetett, hogy a tározórendszerben lévő víz elfogyott. A Neretvában ugyanannyi víz folyik, mint eddig, csak egészen egyszerűen elfogytak a tartalékok. Az alábbi képen például a régi mederben csordogáló folyón átívelő híd maradványai láthatóak.
Fotó: shrnjad
A fenti fotó 2011 márciusában készült. 2011. januárjában Bosznia-Hercegovina 70 millió bosnyák márkát kapott az exportált áramért, idén januárban már 20 milliót fizetett az importált áramért.
A további energetikai beruházásokat akadályozza a térség instabilitása, amelynek helyreállását az Eu-ba belépéstől várják, akárcsak az infrastruktúrális beruházások támogatását.
A kiszáradt meder a folyóval az új vasúti hídról Fotó: dževad hadžihasanovi… panoramio.com
Hát, nem tudom, döbbenetes ezt látni!
A szárazra került régi temető, a híd, a parti házak – mint megannyi szárazra vetett hal. Szörnyű látvány mind.
Gondolom, ha sikerülne új erőműveket építeni, akkor csökkenne a Neretva-rendszer terhelése és vissza lehetne duzzasztani a tározót, hogy visszavegye népszerű helyét a környéken. Ha azonban nem sikerül ez, akkor gondolom előbb-utóbb valamilyen mezőgazdasági hasznosítás is elképzelhető az egykori termékeny völgyben…
Felhasznált források:
AZso dot net 