Tizedik nap

2022-08-09 „Egy szál bikinit hoztam el az útra…”

Ez volt a nagybetűs „A BALATONI NAP”.

Reggel – rutinos balatoniak szerint hajnalban – kimentünk a partra, hogy mi a szitu és abban maradtunk, hogy hadd melegedjen a levegő még egy kicsit. Ebédre könnyűt ettünk megint a Gomba-ban, és utána indultunk a habok meghódítására a frissen vásárolt vízipisztolyok segítségével. Vettünk egy pumpát is a gumimatracok felfújására, a gumimatrac az, aminek semmi értelme a térdig érő vízben, különösen akkor, ha még egy gyerek is leesik róla, olyan kicsi.

Begyalogoltunk, kicsit csobbantunk, kimentünk, aztán vissza, aztán ki. Nagyjából ez volt az a pont, ahol másfél kilométer járkálás után elegünk is lett a Balatonból. Nem volt túl jó idő sem, szóval, elkezdtünk kifelé vergődni.

Érdekes megfigyeléseket azonban lehet tenni ezen nagy séták közben. A kis kedvencek illegális jelenléte mindenképpen súlyos fekete pont.

Első nap a Torino bárból a hekk mellől néztük végig, ahogy a strand közepén egy kutya odapisil egy ott fekvő ember feje mellé a fűbe – guszta. Érdekes módon, se a kutya gazdája nem szólt semmit, se a fekvő ember. Aligha hagynám szó nélkül, ha egy kutya lehugyozna a strandon napozás közben…

A vízben is ez a helyzet, ezeket az életképtelen mutáns ebeket kézben beviszik a vízbe, reszket, mint a nyárfalevél. Majd biztos nem pisil a vízbe. Megígérte, okos kutya!

Őrület, hogy emberek hogy el tudják veszíteni az eszüket, ha a kutyának nevezett genetikai zsákutcáról van szó.

Röviden emlékezzünk meg a kerékpárral a strandon közlekedőkre. De legalább nem hugyoznak bele a Balatonba (talán).

Sikerült megfigyelni egy hajót, amint a bójákon kívül kikötött. A hajón utazók egyenként kiszálltak (felemelt kezükben vitték táskájukat, cipőjüket), szóval még úszniuk sem kellett nagyon. A bójákhoz érve már bokáig érő vízben gyalogolva látszott, hogy egy pitbull is van az emberekkel (ezek azok a kutyák, amiknek a szaporítását 20 éve betiltották, ennek ellenére még mindig léteznek). Kisétáltak, felvették cipőiket és belevetették magukat a délutáni forgatagba (gondolom enni jöttek ki meg esetleg az Aldiban venni egy-két friss dolgot).

Amikor jöttünk vissza az étteremből, akkor indultak ők is vissza, felismertem a kék vízhatlan táskát egyikőjük hátán. A kutya 20 méter után feladta, úgyhogy a gazdája a kezébe fogta és úgy cipelte.

Komolyan annyi eszük nem volt, hogy egy kis gumicsónakot felfújjanak és abban fuvarozzák a kutyát, a kaját meg a papucsokat. Micsoda atomfizikusok.

A Gombában elfogyasztott vacsora után visszatértünk a szállásunkra és aludtunk többé-kevésbé. Nekem elegem volt a Balatonból. Nem kicsit, nagyon.