Hazajártunk: pipa.

Néhány hete több irányból elkezdtek jönni a beszámolók a titokzatos kézről, amelyet valaki oda épített egy hegy tetejére a Cserhátban. Aztán persze az is kiderült, hogy nem egy elmebeteg épített egy kezet a szívcsakra kiáramlására, hanem a völgyben lévő helyi közösség, a Farkaskútvölgy Hagyományőrző és Lótenyésztő SE kérésére Csíkszentmihályi Benjámin tervezett és kivitelezett 2020 novemberében.

Hollókőre indultunk, ahonnét egy 2,5 kilométeres túra vezet a Felsőtold felett a hegyoldalban kézhez. A parkoló 1600 forint egész napra, a hülyének is megéri!

A várnál sikerült egy drónreptetést végezni, de mivel hatalmas szél volt (ez némiképp aggasztó a jövőre nézvést), ezért a hosszas drónozás itt meghiúsult. A szél ugyanis elfújta a drónt a röppályájáról, ami kockázatossá tette a folytatást. Ezt a tanfolyam is említi, de ha az ember gondolkodik, akkor magától is rájöhet, akár a maga kárán… 😉

Úgyhogy drón vissza és indulás a kézhez. Szerencsére nem volt túl meleg, de még így is kevés vizet vittünk magunkkal. Ennek eredménye lett annak a három nagy kulacsnak a beszerzése, amit a tanúhegyekhez viszünk magunkkal…

Szóval, két és fél kilométerrel később megérkeztünk a kézhez, amely tényleg figyelemre méltó. A kéz körül egy kisebb embercsoport gyűlt össze, szokásos reprezentatív minta: kutyások – csecsemőkkel érkezők – szombati nyugdíjasok. A csúcs az a két vastag bundás kutyát és három gyereket terelgető anyuka volt. Szoros holtversenyben a senkire sem hallgató kutyás férfivel, aki szekrényajtónyi hátizmokkal rendelkező kedvesével és ránézésre egyéves kislányával. Bár nekem az volt a tippem, hogy a kislány úgysem bírja ki oda-vissza, de alighanem felkapta a gyereket és a kutyával küzdő pasiját és végigszaladta az utat.

A kéznél érkezésünk után egy korrekt kis emberkísérletnek lehettünk tanúi. Történt ugyanis, hogy az érkezők (minket is beleértve) felmásztak a kézre. Egyszer csak megjelent egy fiatal hölgy és megkérte a kézen pihenő nagyrészt idős nyugdíjas hölgyeket, hogy ugyan nem jönnének-e le a kézről, mert szeretnének egy pár olyan fotót csinálni, amin nincs senki.

Nos, leszámítva, hogy a nyugdíjas-csoport képes volt hétvégén odajönni, szóval ezt leszámítva, pont úgy reagáltak, ahogy várható volt. Az egyik finoman elküldte a kérőt a francba, a másik elutasította a kérést, a harmadik kicsit brumogott, a negyedik meg szó nélkül állt tovább.

Tény, hogy a fák árnyékában felállított néhány pad megoldaná ezt a problémát, de mivel a kéz úgy van kialakítva, hogy fel lehet rá menni, ezért fel is mennek rá az emberek. Nem tudom, hogy a hölgyikének sikerült-e végül képet csinálnia, nekünk viszont adatott néhány pillanat, amikor tényleg nem volt senki a kézen. Sikerült néhány jó fotót csinálni.

Készülhettek volna itt remek drónfelvételek is, de mivel a terület az LHB30 Kelet-Cserhát Környezetvédelmi szempontból korlátozott légtérhez tartozik, az eseti légtér-igénylés 27 000 forintba került volna, ha egyáltalán. Ez az esztelen korlátozás lehetetlenné tette a helyszín megörökítését a levegőből.

Persze nem szabad csüggednünk, eddig sem csináltunk ilyet, most miért tennénk?

Szóval, visszafelé szépen dehidratálódtunk, volt egy hangulata.