“Isten keze” “kilátó”

Hazajártunk: pipa.

Néhány hete több irányból elkezdtek jönni a beszámolók a titokzatos kézről, amelyet valaki oda épített egy hegy tetejére a Cserhátban. Aztán persze az is kiderült, hogy nem egy elmebeteg épített egy kezet a szívcsakra kiáramlására, hanem a völgyben lévő helyi közösség, a Farkaskútvölgy Hagyományőrző és Lótenyésztő SE kérésére Csíkszentmihályi Benjámin tervezett és kivitelezett 2020 novemberében.

Hollókőre indultunk, ahonnét egy 2,5 kilométeres túra vezet a Felsőtold felett a hegyoldalban kézhez. A parkoló 1600 forint egész napra, a hülyének is megéri!

A várnál sikerült egy drónreptetést végezni, de mivel hatalmas szél volt (ez némiképp aggasztó a jövőre nézvést), ezért a hosszas drónozás itt meghiúsult. A szél ugyanis elfújta a drónt a röppályájáról, ami kockázatossá tette a folytatást. Ezt a tanfolyam is említi, de ha az ember gondolkodik, akkor magától is rájöhet, akár a maga kárán… 😉

Úgyhogy drón vissza és indulás a kézhez. Szerencsére nem volt túl meleg, de még így is kevés vizet vittünk magunkkal. Ennek eredménye lett annak a három nagy kulacsnak a beszerzése, amit a tanúhegyekhez viszünk magunkkal…

Szóval, két és fél kilométerrel később megérkeztünk a kézhez, amely tényleg figyelemre méltó. A kéz körül egy kisebb embercsoport gyűlt össze, szokásos reprezentatív minta: kutyások – csecsemőkkel érkezők – szombati nyugdíjasok. A csúcs az a két vastag bundás kutyát és három gyereket terelgető anyuka volt. Szoros holtversenyben a senkire sem hallgató kutyás férfivel, aki szekrényajtónyi hátizmokkal rendelkező kedvesével és ránézésre egyéves kislányával. Bár nekem az volt a tippem, hogy a kislány úgysem bírja ki oda-vissza, de alighanem felkapta a gyereket és a kutyával küzdő pasiját és végigszaladta az utat.

A kéznél érkezésünk után egy korrekt kis emberkísérletnek lehettünk tanúi. Történt ugyanis, hogy az érkezők (minket is beleértve) felmásztak a kézre. Egyszer csak megjelent egy fiatal hölgy és megkérte a kézen pihenő nagyrészt idős nyugdíjas hölgyeket, hogy ugyan nem jönnének-e le a kézről, mert szeretnének egy pár olyan fotót csinálni, amin nincs senki.

Nos, leszámítva, hogy a nyugdíjas-csoport képes volt hétvégén odajönni, szóval ezt leszámítva, pont úgy reagáltak, ahogy várható volt. Az egyik finoman elküldte a kérőt a francba, a másik elutasította a kérést, a harmadik kicsit brumogott, a negyedik meg szó nélkül állt tovább.

Tény, hogy a fák árnyékában felállított néhány pad megoldaná ezt a problémát, de mivel a kéz úgy van kialakítva, hogy fel lehet rá menni, ezért fel is mennek rá az emberek. Nem tudom, hogy a hölgyikének sikerült-e végül képet csinálnia, nekünk viszont adatott néhány pillanat, amikor tényleg nem volt senki a kézen. Sikerült néhány jó fotót csinálni.

Készülhettek volna itt remek drónfelvételek is, de mivel a terület az LHB30 Kelet-Cserhát Környezetvédelmi szempontból korlátozott légtérhez tartozik, az eseti légtér-igénylés 27 000 forintba került volna, ha egyáltalán. Ez az esztelen korlátozás lehetetlenné tette a helyszín megörökítését a levegőből.

Persze nem szabad csüggednünk, eddig sem csináltunk ilyet, most miért tennénk?

Szóval, visszafelé szépen dehidratálódtunk, volt egy hangulata.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.