A pannonhalmi nézelődés után ettünk egy kellemes ebédet a Viator Étteremben (kellemes modern konyhája van: nagy tányéron kis adag, de pont elég), majd indultunk tovább Csesznek felé. Az út kezdetén egy kicsit meggyűlt a bajunk a GPS-el, de végülis kitaláltunk a 82-es útra. Innen már jól mentek a dolgok.

A 82-es útról lefordulva az út először Bakonyszentkirályon vezet át, majd onnan értünk a faluba (elvileg a másik irányból  (Zirc felől érkezőknek) egyenesen a faluba vezet a bekötőút). A faluban már nem lehetett eltévedni, mindig csak felfelé vezetett az út a falu felfetti 330 méter magas bércen tornyosuló várromhoz. A közeli parkoló tömve volt, néhány parkolóművész keresztbe állt be a halszálkás parkolóba, de megkapták méltó büntetésüket, melléjük parkolt hasonlóan szellemi fogyatékos autóstársa, így akadályozva egymást.

Látva az alacsony színvonalat, továbbmentünk, ahol 150-200 méterre egy másik parkoló volt található, úgyhogy ott leparkoltunk. Bemelegítésnek felmentünk a dombra, amely a parkoló felett magasodott, készült néhány ellenfényes fotó a várról. Innen igazából napfelkeltekor lehet komoly fényeket fotózni, gondolom.

Lekocogtunk a dombról, elsétáltunk a vár bejáratáig, ahol megtudtuk, hogy a feljárón felfelé igyekvő kisebb csoport az éppen most indult ingyenes vezetőt követi, úgyhogy mi is csatlakoztunk, így tekintettük meg Magyarország egyik román stílusú várromát.

De miért rom?

Nos, a vár története sokban hasonlít a többi magyar várhoz, persze kisebb-nagyobb eltérésekkel.

A várat a tatárjárás utáni várépítési kampányban építették, 1263-ban már állt egy kisebb vár a csúcson. Az elkövetkező 300 év elég mozgalmasra sikeredett, jöttek-mentek a tulajok, sokan megfordultak. A XVI. század közepétől, a török előrenyomulásával Csesznek a dunántúli végvári rendszer részévé vált. 1594-ben, Győr elfoglalása után a török ezt a várat is elfoglalta, de 1598-ban már sikerült visszafoglalni. A Rákóczi-szabadságharc során fegyver- és lőszerraktár volt, de a hadifoglyok gyűjtőhelyéül is szolgált. A császári csapatok 1709-ben foglalták el, azonban nem pusztították el, mint sok más várat.

A háború után az Eszterházy-család barokk kastéllyá építtette át és egészen 1780-ig használta, amikor elköltöztek innen. A szolgák továbbra is használták, azonban 1810 körül egy földrengés, majd egy tűzvész úgy megrongálta, hogy lakói sorsára hagyták az épületet, amely ekkor romlásnak indult.

Az 1970-es években zajlottak itt ásatások és állagmegóvó felújítási munkálatok, amelynek során a XVI.századi állapotnak megfelelően konzerválták a várromot. Az idegenvezető szerint nagyjából 1 milliárd forint elég lenne ahhoz, hogy egy korszerű romvárat csináljanak a cseszneki romokból (gondolom a hollókőihöz hasonlót), még több turistát csalogatva ide.

A vár megtekintése után a túra folytatódott a vár környékén, amelyre egészen sokan együtt maradtak. A várhegy oldalában leereszkedtünk a Kőmosó szurdokba, ahol egy kis barlangba is be lehetett mászni. A gyerekek nagyon élvezték. A túra innen továbbvezetett a patak mentén, majd egy vízesés-sorban ért véget, ahol visszafordulva  a régi zsidó temető mellett másztunk vissza a Várhegyre.

Innen még autóval (a GPS-el folytatott küzdelem után)  felkapaszkodtunk a 82-es út pihenőjébe, ahonnan az utolsó fotót is készítettem. Gyönyörű napfényben fürdő táj tárult a szemünk elé, megkoronázva a napot.

Néhány tényszerű és aktuális adat:

Belépőjegy 400 forint, diákoknak 200 Ft.

Ingyenes várvezetés és vár-környéki túra tavasztól őszig minden szombaton 11 és 15 órakor, vasárnap 15 órakor.

További információk a www.csesznekivar.hu oldalon!

Végül következzék a diavetítés az összes képpel (Facebook olvasók ide kattinthatnak)!