2011-es hazajáróinkat (amelyekből ha a MOL is úgy akarja, jónéhány lesz) egy duplázással kezdtük. A földrajzilag egymástól nem túl messze fekvő, ám teljesen eltérő két helyszínnel. Az egyik az ezeréves, ma is működő, a világörökség részét képező bencés főapátság, a másik a 200 éve romos cseszneki lovagvár volt.

Kezdjük tehát Pannonhalmán, ahová nem túl rövid, ám annál eseménytelenebb úton jutottunk. A turisták számára óránként vezetett túrák közül az elsőről lemaradtunk (már ott kóvályogtunk a közelben, amikor elindult az első), úgyhogy egy fél órát várnunk kellett, amit teázással/kávézással töltöttünk a Látogatóközpont mellett lévő Viator étteremben.

A vezetés egy negyedórás filmmel kezdődik, amely bemutatja a bencés szerzetesek szellemiségét, mindennapjait. Egy kis ráhangolás arra, hogy mit fogunk látni.

A film megtekintése után a hegy oldalában lévő, kevésbé meredek rámpán vágtunk neki a szintkülönbség legyőzésének és a főbejáraton át érkeztünk a gimnázium és kollégium épülete elé. Ezt az épületet a harmincas években építették, őszintén szólva, nem tudom, milyen stílusban, de az annyira jellemző egyszerű vonalak, szigorú formák jellemzik, semmi sallang, felesleges dísz. Gondolom, ezzel próbálták hozzáilleszteni az apátság meglévő épületeihez, amelyek között barokk, klasszicista és gótikus egyaránt megtalálható.

Mindenesetre a dél felől közeledő látogató a gimnázium és kollégium masszív tömbjét pillantja meg először, amely 300 diák tanulását és lakhatását biztosítja.

Az udvaron át a főépülethez jutunk, az első apát, Szent Asztrik szobra előtt a hegy látványát meghatározó épületcsoporthoz. Az 55 méter harangtorony alatt helyezkedik el az apátság temploma, az épülettel szemben állva a balra lévő épületben a könyvtár a maga 400.000 kötetes gyűjteményével és az egyéb épületek (amelyeket nem mutattak be).

Az első megtekintésre váró hely az a bazilika.

A bazilika története a kezdetekig nyúlik vissza.

Az Árpád korában épített első templomnak néhány falát megtalálták 1994-ben, ezek a padlószint alatt helyezkednek el.

A második templomról 1137-ben emlékszik meg egy oklevél, ennek falait a déli oldalon megtekinthetjük. Ezek a falak korábban teherhordók voltak, azonban a későbbi, késő román/ kora gótikus stílusú harmadik felújítás során az oszlopok/pillérek vették ezt a szerepet.

A harmadik templom az, ami jelen formájában is látható (majdnem), 1225-ben adták ki az ünnepélyes felszenteléséről szóló királyi oklevelet. Három különböző műhely munkája figyelhető meg az épületben, amelyek munkája jelentősen eltér egymástól.

• Az első műhely munkájának kell tartanunk az altemplom teljes épületét, a keleti szentély oldalfalait, valamint a három ablakkal és rózsaablakkal áttört zárófalát, a diadalív pilléreket a diadalívvel együtt, s végül a diadalív előtti pillérpár, megépítését. Az első műhely működését egységes tervezői és kőfaragói stílus, kiegyensúlyozott, homogén és világos téralkotás, egyöntetű és pazarlóan bőséges növényi díszítés jellemzi.
• Az első műhelyt követő második mestercsoport az északi mellékhajó boltozásával és három északi árkádpillér megépítésével foglalkozott. Nagy mértékben megőrizték az előző épület körítőfalait, s az új boltozatok támaszait belevésték abba. Az egységes korai gótikus levéldíszt heterogén díszítőkincs váltotta fel.
• A harmadik műhely mesterei építették meg a főhajó hatsüveges boltozatait, a két utolsó északi árkádpillért, a déli főhajópilléreket, a déli mellékhajónak az új árkádpillérekkel azonos tengelyű falpilléreit, a déli mellékhajó négysüveges boltozatait a már álló keleti szakasz kivételével, továbbá kifaragták és feltehetően a megtartott 12. századi fal létező kapunyílásaiba beépítették az új déli (Porta speciosa) és északi (Királykapu) kapuk bélletköveit. A harmadik műhely nemcsak a boltozat típusában alkotott a korábbi mesterek elképzelésétől gyökeresen eltérőt, hanem a pillérek alakját, szerkesztési módját is radikálisan megváltoztatta.

A bazilika mai képét az 1870-75 között Stornó Ferenc vezetésével végzett felújítás során nyerte el.

És itt válik forróvá a téma, ami miatt siettünk megnézni az apátságot és azon belül is a bazilikát, ugyanis egy hét múlva bezárják a bazilikát a kb. egy évig tartó felújítás idejére. A felújítás (mint azt a helyszínen megtudtuk) nem a Stornó féle romantikus állapotot fogja visszaállítani, hanem a feltételezett középkori állapotokat. Eltávolítják a díszes rózsaablakokat, a szószéket, az oltárt,  a szobrokat, a karzatot, a bútorokat.

Mai szemmel úgy gondolják, hogy egy szerzetesrendi bazilika sokkal kevésbé volt díszes. Sokkal inkább volt világos, sima, egyszerű. Ezért a falakat borító antik recézést is eltávolítják, hiszen annak idején ez a fal simára csiszolt volt (talán fehér is?). A mennyezet freskói is megtisztulnak, Stornóék ugyanis direkt korommal kenték be, hogy így keltsenek antik hatást, kifejezve a sötét középkor fénytelenségét.

A mostani felújítók ugyanazt teszik, amit anno Storno is tett, vagyis olyannak újítják fel a bazilikát, amilyennek a saját korukban képzelték annak középkori állapotát. Érdekes így tetten érni, hogy mennyit változott 140 év alatt a középkorról alkotott képünk. A látottak és elhangzottak alapján úgy gondolom, hogy ma valami puritán egyszerűséggel berendezett templomot álmodtak. Legyen fényes és egyszerű.

A másik szempont az, hogy Storno idejében átépített, szerzetesi templomból katedrális lett, most azonban újra legyen szerzetesi templom.

Én magam kicsit sajnálom, hogy ezt a csodálatos bazilikát ebben a formájában elveszítjük, de természetesen joga van az egyháznak olyanná formálni, amilyenné szeretné. A kiszerelt berendezési tárgyakkal, úgy mint az ablakokkal, oltárral, szószékkel és a bútorzattal egyéb más templomokban találkozhatunk később. Bízom benne, hogy továbbra is méltó dísze lesz az apátságnak és nem töri meg a sokszínű egységet.

A koncepcióról egyébként nagyon szakszerű írás olvasható az Építészfórumon: http://epiteszforum.hu/node/6315

Természetesen ott leszünk, amikor készen lesz (a tervek szerint november 11-re elkészül) és újra megtekinthető lesz, nem is kérdés!

A bazilikában mindenképpen fontos látnivaló az altemplom, azon kívül pedig a kerengő, csodálatos díszablakaival és a II. János Pál által használt imafülkével.

A második nagyobb látnivaló a könyvtár, amely mintegy 400.000 kötetével jelentős gyűjteménynek számít. A könyvtár egyik szintjére lehet bemenni, a csodálatos díszterembe, amely alatt van egy második terem is, hasonló méretekkel. A könyvtár mindenképpen impozáns.

A túra ezzel véget is ér, a főkapunál búcsúztunk vezetőnktől. Mindenképpen szép élményeket szereztünk a látogatás során, még ha a szerzetesek életéről és világnézetéről szerintem egy kicsit kevesebbet tudtunk meg, mint amennyit szerettem volna.

Sajnos az ebédlő, az irattár, a kincstár, képtár, régiségtár nem látogatható.

Az összes kép megtekinthető az alábbi diavetítésben!