Mint később megtudtuk, a 21-es útról Hollókőre vezető út le van zárva, úgyhogy mehettünk vissza Salgótarjánba, hogy onnan Szécsényen keresztül menjünk Hollókőre.  A Nap eközben tetőfokára hágott, úgyhogy majdhogynem örülhettünk neki, hogy a klimatizált autóban rójuk a plusz kilométereket…

Majdnem három óra lett, mire így odaértünk, úgyhogy hamar belevágtunk a szisztematikus megtekintésbe. Móni döntése alapján először megnéztük az Ófalut, majd a várat.

A hollókői Ófalu a világörökség része, az UNESCO 1987-ben vette fel listájára. Gyorsan tekintsük át, mely magyar helyszínek tartoznak ebbe a kiemelt társaságba:zóval,

 

• Budapest Duna-parti látképe, a Budai Várnegyed, az Andrássy út és történelmi környezete (1987. Kulturális)
• Hollókő Ófalu és táji környezete (1987. Kulturális)
• Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai (1995. Természeti)
• Az Ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és közvetlen természeti környezete  (1996. Kulturális)
• Hortobágyi Nemzeti Park – Puszta (1999. Kulturális – kultúrtáj)
• Pécsi ókeresztény sírkamrák (2000. Kulturális)
• Fertő / Neusiedlersee kultúrtáj (2001. Kulturális – kultúrtáj)
• A tokaji történelmi borvidék (2002. Kulturális – kultúrtáj)

Szóval, gyönyörű az Ófalu. Számomra kicsit ellentmondásos, mert gyakorlatilag megmutatja, hogy milyen szép lehet egy parasztház – ha nem laknak benne. Tapasztalataim szerint egy lakást is nagyon nehéz olyan szinten tartani, hogy úgy nézzen ki, mintha a Lakáskultúra magazinból húzták volna éppen elő. Ez az érzésem támadt itt. A házak gyönyörűek, igényesen karbantartottak, tiszták, frissen festettek. Nincsenek állatok, nincsenek szagok, steril minden.

Ez persze önmagában véve nem baj, egészen egyszerűen csak furcsa majdnem egy egész falut az eredeti környezetében megőrizve konzerváltan. A skanzennek más a hangulata, mert tudom, hogy ezek csak másolatok, mesterséges, itt minden természetesnek hat.

Szóval, a falu házait szépen végignéztük, a Babamúzeumba bementünk, de a többit csak kívülről. A falu utcái szinte izzottak, az utat alkotó andezit szívta magába és közben tolta is a meleget. Alig volt ember az utcán, úgyhogy nem igazán okozott gondot az emberek nélküli épületfotók készítése. Nagyon meleg volt.

Amikor a végére értünk a falunak, visszamentünk a parkolóba, mert ott láttuk a jelzést a vár felé, de végülis nem gyalog mentünk, hanem az elektromos kisautóval. Bepilledtünk és ellustultunk kicsit. Így viszont meglepően gyorsan felértünk, úgyhogy azonnal neki is vágtunk a várrom felderítésének.

De miért rom?

Nos, a várat Kacsics András kezdte el építeni a tatárjárás után. Kacsics Csák Máté oldalára állt, úgyhogy Anjou Károly el akarta foglalni, ez azonban csak 1327-ben sikerült neki, Csák Máté halála után. Ekkor került a vár a Szécsényi család birtokába, akik folyamatosan bővítették az erődítést. Nógrád eleste után a király bevonta a végvárrendszerbe Hollókőt is. A törökök végül 1552-ben harc nélkül foglalták el. Fülek visszafoglalása után harc nélkül visszaadták a törökök 1593-ban. Kicsiny végvárként és folyamatosan romló állaga miatt egyre kisebb katonai jelentőséggel bírt, 1663-ban újra elfoglalták a törökök, akiket csak 1683-ban sikerült véglegesen elűzni.

I. Lipót 1701-ben elrendelte lerombolását, azonban ezt a parancsot nem hajtották végre, végül 1711-ben gazdasági okokra hivatkozva lebontották bejáratát és hídjait, így a vár elkerülte a lerombolást. a következő évszázadokban az időjárás — és a köveket elbontó lakosság — valóban erősen megkoptatta falait. A birtok a 18. század elején a Forgáchok kezébe került, majd 1860-ban a Pulszky család vásárolta meg. Omladékai között egy ideig a környék szegényei laktak.

Bár az elmúlt kétszáz évben a falaik egy részét építőanyagnak elhordták, még így is Hollókő a megye legépebben maradt, a középkori építkezés jegyeit is tükröző vára. A régészek 1966–69 között tárták fel, 1970-ben kezdték restaurálni. A vár és a község környékét 1977-ben tájvédelmi körzetté nyilvánították. 1996-tól látogatókat is fogadnak.

***

Nos, a vár tényleg korrekt állapotban van. Hangulatos, többszintes romként tekinthető meg, bástyáiról kilátás nyílik a környező hegyekre és a falura.

A belépő korrekt mértékű és mindenhol rend és tisztaság uralkodik. Külön látnivaló a hangulatos termek, amelyekben középkori jelenetek vannak beállítva.

A várúr, a gondnok is ott dolgozik, ő üzemelteti a múzeumszerűen berendezett büfét.

Nagyon kellemes, hangulatos hely, jó állapotban van tartva. Sajnos rom, tehát távolról sem teljes, bizony-bizony nehéz elképzelni, hogy pontosan mi hogy nézhetett ki.

Aki arrafelé jár, annak mindenképpen ajánlom Hollókőt, rendkívül nagy élmény és nagyon komplex, hiszen egy falurezervátumot és egy egész jól helyrehozott várromot is meglátogathatunk.