Ez egy korábbi fotótúránk története, igazából ez volt a második túránk a Hazajáró rovat részére. A zsámbéki fotótúránk után annyira rámozdultunk a román stílusú építészeti emlékekre, hogy egy egész gyűjteményt készítettem belőle. Eleinte ez képezte a Hazajáró-projekt vázát is, amit aztán Miklós ésszerű érvelésére reagálva feltöltöttem egyéb úti célokkal, látnivalókkal.

Mindenesetre egy verőfényes keddi napon Mónival autóba ültünk és elgurultunk az egyébként nem túl messze lévő Ócsa községbe, ahol megtekintettük a magyar történelem egyik példásan jó állapotban fennmaradt/helyreállított építészeti/vallási emlékét.

A jó hír az, hogy most nem tudom feltenni a kérdést, amit eddig szinte mindig, hogy ugyanis miért rom? Egyszerűen azért, mert nem rom.

Az ócsai az egyik legjobb eredeti állapotában fennmaradt magyarországi román építészeti stílusban épült templom. Bazilika, azaz háromhajós elrendezésű, ahol a főhajó magasabb a mellékhajóknál. Kereszthajós elrendezésű, három hajós elrendezésű, nyugati tájolású homlokzattal, tornyokkal – full extrás román stílusú templom, szinte mindennel rendelkezik, amivel lehet.

A sztori röviden annyi, hogy a XIII. században épült templom átvészelte az idők viharait. A nyomok alapján megállapították, hogy egy pillérrel hosszabb lett volna, azonban az utolsó pillérek helyére végül a tornyok kerültek. A homlokzatot befalazták, illetve tömörnek építették, ugyanis télire mindig lezárták az épület végét, tavasszal visszabontották és folytatták. Egyik tavasszal azonban nem jöttek a kőszállító hajók az árvíz miatt, úgyhogy kőfal annyira megkötött, hogy a korabeli eszközökkel nem lehetett szétbontani. Két sor szikla közé törmeléket és oltatlan meszet kevertek száraz habarcsnak, majd átnedvesítve a fal tulajdonképpen egyetlen kőtömbbé égett össze, ami fél év alatt kötött meg teljesen.

Így esett, hogy az épületnek nincs főbejárata és rövidebb is eggyel. A kőhiányról tanúskodik az is, hogy a boltozatos födémet végül egyenes fafödémmel váltották ki, ami viszont többször részben vagy teljesen megsemmisült.

A török időkben mecsetként üzemelt az akkor éppen félig tető nélkül maradt templom, majd a törökök és a katolikusok által üldözött reformátusok használták egy időben illetve felváltva. A törökök után a katolikusok többször kísérletet tettek arra, hogy visszaszerezzék a templomot a reformátusoktól, többszöri sikertelen próbálkozás után letettek erről. 1773-1777 között felújították az akkor már életveszélyes templomot.

További látványos felújítás volt 1922-24 között, amikor a helyi lakosok kérésére a tornyokat egy emelettel megmagasították. 1986 és 1995 között újra teljesen felújították, A teljes tetőzetet kicserélték, ekkor restaurálták utoljára a szentélyben lévő freskókat, ásatásokat végeztek, melyek során megbizonyosodtak arról, hogy valóban XIII. századi eredetű a templom. Többek közt az egykori oltár alapzatát is megtalálták ekkor. Az ásatások helye ma is látható. Ezen kívül a régi padokat a mostani fűthető padokra cserélték, és rendbe hozták a világítást. A gyülekezet 1995-ben kapta vissza megújult templomát. A helyreállított és megszépült templom Európa Nostra-díjat kapott, ami azt jelenti, hogy napjainkban csaknem eredeti állapotában tekinthető meg, és Európa örökségének méltó tagja. Hazánk legépebben ránk maradt román-kori templomai közé tartozik.

A templomban idegenvezetés vehető igénybe, de vezetés nélkül is be lehet menni kísérettel. Az idegenvezetőt telefonon kell odarendelni, a szomszédos házból érkezik néhány perc alatt. Nagyon korrekt szolgáltatás.

A vezetés is nagyon kiadós, részletes, csak ajánlani tudom.

A templom körül a falon belül is körbe lehet sétálni. Fotózni nem nagyon lehet úgy, mint mondjuk a Lehel téren, mert a templomot házak veszik körül, az egykori kolostor helyén is egy lakóház van.

A templom melletti utcában van a skanzen, ami ha jól emlékszem, 3-4 házból álló kiállítás és játszóház, konferenciaterem, stb. Megnéztük azt is, nagyon szép, bár kicsit ki voltunk már addigra tikkadva.