Ma az egyik iroda ablakából furcsa látványra lettem figyelmes. A belső udvar, ahová az ablakok néznek, és ahol egyébként nyüzsögnek a szomszéd ház padlásán háborítatlanul sokasodó galambok, üres volt. Sehol egy galamb. Viszont a szemközti tetőszakaszon az ereszcsatornában egy barna madár tornázott. Rejtély.

Aztán megláttam a tollakat a tetőn és elkezdtem figyelni. Az ereszcsatornában álló madár néha lehajolt és a lába alól egy jó adag tollat tépett ki. Akkor vettem észre a tetőn a szél  által szétfútt tollakat. És akkor leesett! Itt egy vadászt látunk, egy ragadozót látunk, aki megelégelte a sovány szántóföldi egerek hajkurászását és bejött a városba egy jót ebédelni.

Mondjuk nem hozott rossz döntést, az eltespedt városi galambok egy időre ellátják. Alighanem ez a természet rendje, ahogy elszaporodnak a növényevők, utána jön a ragadozóknak a fénykor. Aztán jön a koplalás, és így hullámzik az egész.

Nade, a sztorinak itt még nincs vége, ugyanis a galamb még bőven élt, úgyhogy ahogy a ragadozó megijedt a fotózástól, kiugrott a karmai közül. Nem jutott messzire a kínhalál a földszinten folytatódott. Nem néztem végig, elvégre munkahely, meg minden, de azért elég különleges volt ilyet látni ennyire a városban.

Megkockáztatom, hogy ez a madár oda fog járni lakmározni…

Viszont a képek alapján arra tippelnék, hogy ez egy vörös vércse volt. Ha esetleg mégsem ez lett volna, akkor kérem, javítsatok ki!

(A képek élességével továbbra sem vagyok elégedett, de eléggé sötét volt, borús idő. Öt perccel később természetesen kisütött a Nap…)