Szolgálati közlemény: Ezt a pünkösdi posztot felfrissítem itt, némi extra információval és egyéni megjelenéssel alkalmassá téve a Hazajáró rovatban való megjelenéshez.

Gyönyörű az a várrom, így romként is (belegondolni is hátborzongató, milyen szép és izgalmas lehetett a maga idejében), hálás fotótéma, főleg ilyen kontrasztos cumulusokkal a háttérben.

De miért rom?

Nos, a Wikipédia szerint ez a vár relatív későn, 1483-ban készült el, legalábbis ami a 3 emeletes lakótornyot, a belső és külső vár falait jelenti. A  belső vár a környék fölé 66 méterrel magasodó fennsík egyik sarkában helyezkedik el, eleinte mély árok, később külső várfal vette körül.

A törökök 1544-ben harc nélkül foglalták el, visszafoglalni csak 50 év múlva sikerült, majd 1663-ban hosszas ostrom után foglalták el újra. 1685-ben egy nyári viharban villám csapott a lakótoronyba, amelyben a puskaport őrizték. A hatalmas robbanás elpusztította szinte a teljes belső várat, amelynek következményeként a vár stratégiai jelentősége megszűnt, a helyőrség elhagyta.

Ezután az időjárás és a környékbeliek rombolták csak, köveit felhasználva a környékbeli építkezésekhez. 1997-ben zajlottak helyreállítási és állagmegóvó munkálatok, amelynek során elkészült az új olaszbástya, tetőt kapott a rondella.

***

A vár belseje rendezett, füves terület, gyakorlatilag nagyon keveset mutat a vár eredeti formájából. Teljesen véletlenül, de szerencsésen jó helyre érkeztünk a harmadik “hazajáró-túránkon”, eddig gyakorlatilag ez az a vár, amelyből a legkevesebb maradt fenn. Nagyon nehéz elképzelni, milyen lehetett anno.

A várhoz egy laza sétával leküzdhető dózerút visz fel, ottjártunkkor egy új éttermen, borozón végezték az utolsó simításokat, de még nem készült el.

Nincs semmilyen belépő, belépés csak saját felelősségre, bár a fű mintha le lett volna vágva, vagy legelve…

Az olaszbástya szép kilátást biztosít észak-északnyugat felé (ha jól tippelek). A vár jelképe a lakótorony megmaradt sarka, amely valahogy túlélte a robbanást és az utána következő évszázadokat.