Hurrá nyaralunk 2022/6 Két-vár-nap

Hatodik nap

2022-08-05. BoldogRegécKő

A mai program kifejezetten Misi kedvéért került bele a programba, előnyben részesítve az olyan úticélokkal szemben, amiket még nem láttunk. Így ezek a célpontok a „Kalandozások Misivel” térképen aranyszínű besorolást kaptak. Azért kellett ezt a két várat beiktatnunk, hogy meglegyen az iskolában készített nyári bakancslistában rögzített 15 váras ponthoz minél közelebb kerüljünk (így ezzel a kettővel elértük a tizenhármat, vagyis e sorok írásakor van két hétvégénk, hogy még kettőt felhajtsunk.

Az se lesz egyszerű. AZso.net exkluzív: Elárulom, csalni fogunk, az egyik a budai vár lesz.

Szóval, szállásunk Szelcepusztán, a határtól nem messze van, a Bódva völgye felett, a Cserehát északi részén, míg a két említett vár a Zemplén keleti kapuit őrzi, légvonalban alig 50 kilométerre, csakhogy nincs rendes út, amelyen át lehet szelni ezt a távolságot.

Vagy dél felé kell indulni és egészen Miskolcig legurulni, vagy Kassa felé és onnét az M30-on. Ebből rögtön meg volt az első reggeli perpatvar, menjünk Szlovákia felé, közölte a szlovák-mániás Misi, én meg mondtam, hogy nem. És „máris jön az első idegösszeomlás”!

Az volt a cél, hogy 11-re érjünk oda a kóbor lovagok bemutatójára, ez végülis egész jól sikerült. Igaz, megint a köves parkolóban kötöttünk ki, amit a szentföldön kapott defekt óta nem igazán preferálok.

A kóbor lovagok persze nem a napsütötte szabadtéri színpadon, hanem a huzatos lovagteremben tartották bemutatójukat, de azért senki se gondolja, hogy annyira hideg volt ott. A telefonom túlmelegedett és kikapcsolt a videózás közben. Se előtte, se utána nem csinált ilyet…

A drónozás elmaradt, mert nagyon meleg volt, sok időt vett volna igénybe, kedvem sem volt.

Szóval, a kóbor lovagok után egy ékes középkori dialektusban beszélő udvarhölgy került a látókörünkbe és furcsa beszédével annyira elvarázsolt minket, hogy követtük mindenhová.

Ez utólag hibának bizonyult, mert így annyira kevés időnk maradt a regéci várra, hogy szinte kapkodtunk. Persze az időbeosztásunknak az sem tett jót, hogy amikor erre fény derült, akkor Misit megint elkapta a harctéri idegesség és ilyenkor kifejezetten nem előre közlekedik, inkább hátra. Úgyhogy volt egy kis spontán óbégatás az erdőben (a környéken portyázó vadállatok megriasztására), közben az idő meg ment.

Simán felértünk a regéci várba, igazából mehettünk volna autóval is, max. egy defektet kockáztatva, az út elég jó minőségű. A defektjavítás tok időbe került volna alighanem.

Rohantunk, mert fél óránként lehet megnézni az új palota-szárnyat, vezetéssel. Elértük. Utána megnéztük a nagy bástyát, majd felmásztunk a kápolna helyére, ahonnét megnéztük a várat, egész pofás. Mondjuk, ha a második oldalon legalább egy egységes falszakasz állna, az sokat dobna rajta. Mindegy. Regéc az egyike azoknak az állami várfelújításoknak, amibe nem muszáj belekötni.

Szóval, padlógázon süvítettünk lefelé, de itt már érezhető volt a csapat kifáradása, egyre feszültebb volt mindenki. Én leginkább azért hajtottam őket, mert úgy emlékeztem, hogy fél hétig van vacsora, ami utólag kiderült, nem volt igaz.

Így aztán elindultunk a Szlovákia felé vezető úton. Ennek az a szépséghibája, hogy a regéci úttól nincs felhajtó az M30-ra, illetve alighanem nincs lehajtó a szlovák szakaszról, ezért a Hernád menti kis falvakon cammogtunk, néha csak negyvennel, mert egy útfelújítás ki volt táblázva Boldogkőtől a határig, még ha csak egy kis szakaszát is csinálták éppen. Persze a GPS-en ez nem szerepelt. Végig 18:35-t jelzett a Waze érkezés idejének, úgyhogy hiába nyomtam neki, ahogy lehetett, elkönyveltük, hogy nem érünk oda a vacsoráig. Szlovákiában láttuk a kassai acélmű komplexumát, majd ahogy elhagytuk, feltűnt a távolban Torna vára. Amikor pedig a szár-hegyi adótornyot is láttuk a távolban, már ismerős környéken jártunk, de nem értünk vele semmit.

Végül 18:35-re értünk oda, a személyzet rendes volt, megvárt minket, főleg mivel a vacsora 19:30-ig van (bár illett volna jelezni nyilván előre). Így aztán úgy, ahogy voltunk leültünk vacsorázni, vadpörkölt volt sztrapacskával, finom volt, bár nyilván melegített.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.