Ha felszáll az Orion…

…benne McLain a parancsnok! Megvan? Itt most azonban valami egész másról van szó. A NASA (ejtsd helyesen Nésza-nak brucewiliszesen, ne pedig olyan szakácsisándorosan názának, mint ahogy elhangzott az Armageddonban…) nevet adott a Space Shuttle utáni ûrhajójának, ez pedig az Orion lett. Egyre több információ jelenik meg az Orion-ról, a következõ generációs CEV-rõl. Tekintsük tehát át, mirõl is van szó. Van egy mendemonda arról, hogy miben különbözik az orosz és az amerikai ûrtechnika. Na? Az oroszoknak van egy jó alapjuk, ha valamibõl nagyobb kell, megépítik ugyanazt nagyobbnak és mûködik. Lehet rá mondani, hogy batár, meg elavult, de megy. Az amerikaiak mindig új dolgot találnak ki és gyakran nem mûködik rendesen. Lehet benne valami. Úgy tûnik, az amerikaiak megunták ezt, és most húztak egy merészet. A CEV a meglévõ (vagy a korábban már eldobott) tervekre épül. Kezdjük mindjárt a hordozórakétával! 123126main_rockets_full Az ARES hordozórakéta két verzióban épül, az egyik verzió a teherszállító (balra), amely két extra-méretû SRB (Solid Rocket Booster) és egy extra méretû STS-tartályhoz ragasztott öt ûrsikló-hajtómû emel a magasba. Gyakorlatilag többé-kevésbé alkalmas arra, hogy az ûrsikló rakterében elhelyezett szállítmányt alacsony föld körüli pályára állítsa, hogy abból ott például egy moduláris ûrhajót/ûrállomást szereljenek össze. 133824main_cargo_high A holdkomp pályára áll… A másik, az ARES I (jobb oldalon) elsõ fokozata (jé, csak nem?) egy óriás-SRB. Bizony. A másoldik pedig a Hold felé vezetõ pályához szükséges második fokozat, gyanúsan narancssárga borítással… Csak nem egy folyékony hajtóanyag-tartály? Szóval ez a cuccos felviszi az Oriont,az Ares V felviszi a holdkompot. Fent összekapcsolódnak és már mehet is a menet a Holdra az Ares V harmadik fokozatával. Az Orion 10 alkalommal lesz újrahasznosítható (már ami magát a kabint illeti). A Holdra teljes személyzet száll le, az Orion automata üzemmódban kering a Hold körül. CEV A Nasa tehát biztosra megy. Összeállít egy új szerkezetet a hatvanas évek holdkomp-technológiájából, a hetvenes évek rakéta-technológiájából és épít rá egy kabint, ami külsõre megtévesztésig hasonlít az Apollo-kabinra, belülrõl meg gondolom az ûrsikló pilótafülkéjére fog hajazni. Megpróbálja kiküszöbölni az ûrsikló-rendszer hibáit, és egy korszerûnek és költséghatékonynak nevezhetõ szállítórendszert összeállítani és 8 milliárd dollárért legyártatni a Lockheed-Martinnal. Ezzel persze lemondanak az elõremutató innovációkról, de a kockázatról is, ami az új technikák kipróbálásának velejárója. Vagyis az amerikaiak ráléptek az oroszok útjára és így próbálnak elmenni a Marsra… Gondolom, ennek vannak anyagi és poltikai okai vannak. A NASA nemcsak tudományos központ, sokkal inkább erõfitogtató intézmény. Az USA-nak meg kell mutatnia, hogy az ûrben is a legjobb, ez pedig csak egy jelentõs eseménnyel történhet, mint amilyen a visszatérés a Holdra, vagy az eljutás a Marsra. A most napvilágra került elképzelések és a korábbi concept-artok között jelentõs eltérés látható – legalábbis szerintem. Kicsit furcsállom, hogy 30-40 éves technológiákat használ fel a NASA, hogy belevágjon egy olyan történetbe, ami a történelem könyvekben lesz olvasható – ha megvalósul. Végül itt egy kis videó a technológiáról (elsõsorban a hordozótechnikára kihegyezve) Photo Credits: NASA/John Frassanito and Associates