Vasárnapra egy eléggé kötetlen bringatúrát beszéltünk meg, amelynek csak a találkáját beszéltük meg, meg annyit, hogy kimegyünk Üröm felé és onnan tovább valamerre… Ehhez képest szép számban gyűltünk össze az UVH budai oldalán, felbukkant Zorro is, akit csak akkor ismertem meg, amikor rámköszönt. Végül szép kis csapat gyűlt össze, amit az alábbi csoportkép is igazol. Ürömre a szokásos útvonalon jutottunk ki, innen pedig aszfalton mentünk át Pilisborosjenőre. Onnan a Nemzeti Parkon át a hivatalos úton jutottunk el az “Egrivárig”, majd tovább a csobánkai temetőig. Innen felmentünk az elágazásig, és ezúttal a “hivatalos” Hosszúhegyi-úton mentünk Pilisszántó határáig, ahonnan némi aszfaltozás után jutottunk át Pilisszentkeresztre. Útközben búcsút intettünk Roobinak, akinek elgörbült a váltópapucsa és visszafordult. Cukitámadás után elindultunk visszafelé. A nyeregben bevágódtunk az erdőbe, majd a zöld jelzésre fordultunk. A kilátó előtt Móninak szétnyílt a lánca, amit Peti patentszemével és Kaszi láncbontójával orvosoltunk (mindkettőt kell venni ma a Decathlonban). Készült itt még egy csoportkép, majd mentünk tovább. A zöld később eléri a másik, a “nemhivatalos” hosszúhegyi utat, ahonnan már lefelé dübörögtünk. Csobánkánál megszavaztunk egy terepes mutatványt, így Üröm túloldaláig ugyanazon az úton mentünk, ahol jöttünk. Itt kettévált a csapat, aszfalton csapattuk lefelé a Bíbic felé, Peti és Szabinka pedig sietve elindult hazafelé, míg mi beültünk a Bíbicbe. 10 perccel később jött a terepes csapat. Ettünk-ittunk, nézelődtünk, hazamentünk. Jó kis túra volt. Sok tereppel, szabadon, remek időben.