Karácsonyi beszédtémák 2006. ep.1.

Karácsony idején, összeül a család, a kötelezõ témák után elõbb-utóbb mindig aktuálpolitikai/bulvár kérdések is felmerülnek. Az idén két ilyen téma köré csoportosult a beszélgetés, amelyet most a történeti hûség kedvéért rögzítek is.

A legnagyobb port kavart ügy – és amellyel még érdemben nem foglalkoztam a blogban – az élelmiszerbotrány . Mirõl is van itt szó tulajdonképpen?

A Mega-Trade Kft és cégcsoportja olcsón szerzett be nyugat-európai gyártóktól közeli lejáratú termékeket. (A négyszázas lista több helyen olvasható, pl. az Indexen is. ) Törökbálinti telephelyén az élelmiszereket átcímkézték, így a közeli szavatossági idõ már nem látszott és a termékeket eladták újként, jellemzõen a hipermarketeknek.

Nagyjából négyszáz termék érintett, igazából nem lehet tudni, hogy mióta folytatták ezt a tevékenységet és azt sem, hogy kb. mennyi árut adtak el. A jelenlegi állás szerint a hipermarketek nem tudtak az átcímkézésrõl és jóhiszemûen árulták az egyébként sok esetben már több, mint egy éve lejárt élemiszereket.

Az ügyben természetesen megszólalt a Mega Trade osztrák ügyvezetõje, “Stefan Fischer jogi úton válaszol a történtekre, vizsgálják a rágalmazási kereset és a kártérítési követelések lehetõségét”.

Nos, természetesen joga van hozzá. Mint ahogy a megfelelõ hatóságoknak is joguk lesz a remélhetõleg elrettentõ mértékû büntetést és egyéb szankciókat kivetni, ha bebizonyosodik az, amire a bizonyítékokat megtalálták.

Nem vitás, hogy sajnos élelmiszergyártás is egy ipari tevékenység lett, kereskedelme sokkal macerásabb, mint egy fogyasztási cikké. Sajnos lejár a szavatossága, mások eléggé szezonálisak vagy divattermékek… Nem vitatom, hogy nem egyszerû élelmiszeripari terméket gyártani és árulni.

Nagy a kockázat. Talán a kockázat miatti óvatosság az, ami mára kiveszett a tõkeerõs vállalkozásokból, nem akarnak veszíteni. Ennek azonban az az ára, hogy néha belefut az ember egy-egy kisebb-nagyobb veszteségbe. Ennek a minimalizálására jók az ilyen jellegû vállalkozások, amelyek félretéve az erkölcsi törvényeket meg hasonlókat, megoldják a problémát.

Én nem vitatom, hogy rossz dolog pénzt veszíteni, de valahol az embernek tudnia kellene ennek valahogy ellenállnia…

Arról nem is beszélve, hogy az ember gyakran nem tudja, mitõl beteg. Egy kis hasmenésre már fel sem kapja a fejét még az orvos sem, biztos kutyaszarban nyúlkált a delikvens, mielõtt reggelizett, pedig bizony-bizony, a reggeli volt a kutyaszar maga…

Nyugodtan mondhatom, hogy eddig bárkivel beszéltem, mélységesen fel volt háborodva az ügyön, és maximálisan a sikeres ellenõrök oldalán állt, akik egyre több ilyen esetet tárnak fel. Azt nem tudom, hogy ez azért van, mert egyre több ilyen eset van, vagy azért, mert egyre hatékonyabbak és hathatós kormányzati támogatással egyre jobb a felderítési arány.

Mindegy, én a magam részérõl csak azt tudom mondani, hogy Hajrá ÁNTSZ!