Ez akkor kezdõdött, amikor gyerekként a téli szünet minden percét ki akartam élvezni. Késõ estig tévézés ment akkoriban ezerrel, meg hasonlók. Egy idõ után már fel sem bírtam kelni reggel korán, de nem is kellett, mert szünet volt. Azóta mindig így járok. Most is ez történt. Tizenegykor ébresztõ, kávé, aztán délután láblógatás, éjjel egyig tévézés. Holnap meg kelhetek negyed hatkor. Hát abban nem lesz sok köszönet…