Farkasgödör 2006 beszámoló – 3. rész: Vasárnap

Reggel a hat órai ébresztõ után meglátogattam a mellékhelyiséget és hosszabb tesztelésre, hát, nem voltam elájulva tõle.

Egyrészt magas volt – még nekem is – aminek tükrében érdekes lehet, ahogy egy nálam alacsonyabb ember használja. Aztán amikor magamra csuktam az ajtót, sötét lett bent, nem volt rajta rés – nem ragaszkodtam volna a szív alakúhoz, de valami jól jött volna -, és ilyenkor ugye felmerül az a gyakorlatias kérdés, hogy sötétben honnan tudja az ember, hogy jól kitörölte-e?

Hát szóval, nehéz szülés volt, de túl kellett esni rajta, mert olyan voltam, mint egy eldugaszolt gejzír… Kár lett volna megvárni a kitörést… ;-))):>>

 Reggeli ismét rántotta, nomaddal kezdtük, hogy ne legyen hús a serpenyõben, aztán jött Laciék hatalmas adag szalonnás-hagymás-kolbászos rántottája, majd sorban a többieké, vég nélkül. Kicsit küzdöttünk a tûzzel, de végülis rendben volt. Az utolsó adag a mindent-bele rántotta az enyém lett, nem is bírtam megenni, a végét Roobi tüntette el.

Némi ejtõzés után Klaresszel tartottunk egy határozatképtelen elnökségi ülést a konyhában, így aztán bánatunkban elmosogattunk. Ekkor már mindenki csomagolásba fogott, így én is többször ellenõriztem le létfontosságú holmijaimat, amiket nem szerettem volna otthagyni. Dél elõtt néhány perccel már nagyrészt kipakoltunk a házból és rendet raktunk, összeálltunk néhány csoportképhez és elindultunk felfelé. Persze mondanom sem kell, hogy hamar elhagytak a többiek, Roobi jött mögöttem sokáig, beszélgettünk egy jót, aztán az egyik kanyarnál, ahol megvártak a többiek, lépést váltott, innentõl Évával lépkedtünk felfelé.

Az autókhoz érve, hamar bepakoltunk, még megállapodtunk, hogy Bélapátfalván megnézzük az Apátsági templomot, és indultunk. Búcsút vettünk Szentlélektõl. Lefelé menet a többiek mutatták nekem a dédesi vár helyét, ahol a túrán voltak, sõt, Mályinkán szembejött ugyanaz a néni, akitõl eligazítást kértek elõzõ nap.

 Bélapátfalván felmentünk a templomhoz, metszõ hideg szél fújt, úgyhogy gyorsan körbejártuk és indultunk is tovább. Mi még megálltunk Egerben egy benzinkútnál, némi süteményt és kólát ízlés szerint fogyasztva és utána meg sem álltunk hazáig.

Hazaérve vicces volt, mert az elõszobában kimásztam a ruhámból, ami egybõl a mosógépben landolt, utána másztam a kádba lesikálni magam és háromszori hajmosás után már tiszta lé folyt a fejemrõl is. A hátizsákból használat nélkül került elõ a váltás fehérnemû/zokni/poló, úgyhogy mondhatni, hogy felesleges volt elvinni.
A hátizsák jól vizsgázott, a frissen vásárolt 40 literes Quechua hátizsák nagyon kényelmesnek bizonyult, a súly egyáltalán nem tûnt olyan nagynak. Szerintem még többször fogom használni túrázáshoz.

Jó kis túra volt, élveztem nagyon. A gyalogtúra rész kihagyása mindenképpen jó döntés volt, egyrészt meleg ház és fõzésre kész tûz várta a csapatot, másrészt nem tartottam fel õket. A pénteki ruhában hazatérni vasárnap azonban pont elég volt az igénytelenségbõl, hosszabb távra másképp készülnék – ha nagyon muszáj lenne…

A fotók felkerültek a különbözõ honlapokra, Árpi egykétháromnégy részben készítette el, VeraJedi és Tivadar is publikált végre, de Viktor és nomad fotói is megvannak. GabeR elkészítette a gyalogtúra-specifikus leírást a honlapra. Az én fotóim pedig a szokásos helyen láthatóak