Fél hatkor Roobi mászott le egészségügyi sétáját végezve, majd hatkor megraktam a tüzet, kitártam a szello”zo”t és dübörgött a tu”z, ahogy kellett. Végülis olyan fél nyolc körül tértem magamhoz, amikor már mindenki nekiállt fel-alá/ki-be járkálni; az az ágy nem arról szólt, hogy valaki túl sokáig aludjon rajta.

Szabival beizzítottuk a kályhát a konyhában, majd következett a reggeliztetés. Rántotta – ahogy tetszik. Szabi adta a kezem alá az alapanyagokat, én pedig sütöttem a rántottát. Ki milyet kért, olyat kapott. GabeR lágyan sütöttjéto”l a jól átsütöttig mindenki megkapta, amit kért. A végén mi ettünk, a túrázók pedig elindultak kilenc óra után nem sokkal.

 

 

 

A ház elo”tti faleveleket frissen esett vékony hó borította, hogy mégiscsak legyen egy kis téli hangulat.

 

Ahogy a többiek elmentek, egyszercsak megjelent a tulaj, a vállán egy láncfu”résszel. Így aztán nem maradt más hátra, nekiálltunk fát darabolni. Felvágtunk egy jókora adagot, úgyhogy az ember elindult visszafelé, mi pedig nekiálltunk a fának. Amíg én daraboltam a fejszével, addig Szabi elment a forráshoz, szétszedte és újrarakta, úgyhogy legalább a csövön folyt ki a víz nagyobbik része, nem mellette. Addigra én vágtam egy rendes adag fát, elkezdtem behordani, o” meg hasította. Két és fél órán át vágtuk és hordtuk a fát, a végén o”szintén szólva már meguntam és azért hagytuk abba.

 

Bent a házban begyújtottuk a kis kályhát nagy nehezen, utána kb másfél óráig szello”ztettük a petróleumot, mert kicsit beszorult a szaga.
Megebédeltünk, Szabi elmosogatta a reggeli romokat és hipp-hopp, két óra volt. Ekkor begyújtottuk a kinti tüzet, beáldozva a kiolvasatlan újságomat, Laci házipáleszét és némi petrót.

 

A kinti tu”zzel kapcsolatban voltak kétségeim, hiszen jóval alacsonyabb volt a ho”mérséklet, és nehéz volt megtippelni, hogy mennyi fából lesz jó parázs két-három óra alatt. Így aztán lett egy komoly tüzünk, amely szépen leégett, mire jöttek a többiek.
Volt ugyan egy pillanat, amikor ledo”ltünk mindketten egy kis ebéd utáni csendes piheno”re, aztán másfél óra múlva Szabi kiáltására ébredtem, miszerint “Elaludtunk, kialudt a tu”z!”. Persze felesleges volt az izgalom, mert a kályhában 3 perc múlva újra lobogtak a farönkök, a kinti tüzet pedig elég volt megigazítani, a vastag gerendák lassan égtek, megbízható parazsat gyártva.
Ahogy ott kint álltunk, egyszercsak nagy kurjongatást hallottunk a ház mögül, megjelent az elo”örs (Klaresz és Árpi), majd jött a fo”csapás és az utóvéd is. Szinte pontosan fél ötre értek vissza, mi pedig – két látens piromán – büszkén mutattuk nekik a tüzet a ház mellett – lehetett kezdeni a fo”zést.

 

Gyors átöltözés után (egy patakon mentek végig hosszában, úgyhogy szükségük volt a váltócipo”re) Klaresz nekiállt kint a fo”zésnek. A tu”z okés volt. Éva megette kis saját vacsiját és dobott egy hátast az ágyba. Utána talán egyszer láttuk kísérteni az este folyamán, de az ajtót jól csukta, úgyhogy rendben volt. 😉

 

Hirtelen be is sötétedett, egyszercsak három led-es lámpa fényét pillantottuk meg a fenti úton, megjött Ilona, Viktor és nomad. Hatalmas csomagjaikat kicsit furcsállva szemléltük, de végülis biztosan sok obejktívet hoztak, ebben maradtunk. A rétet megvilágította a tábortu”z és az utolsó negyedben járó Hold, úgyhogy kint beszélgettünk a tu”z körül. Fél hétre már készen volt a kaja, so”t a fotók tanulsága alapján egy körön már túl is voltunk. A bográcsot végül Vera Jedi kaparta ki, megettük mindet, de senki sem maradt éhen, so”t, volt aki kétszer is repetázott. Klaresz finomat fo”zött.

 

A tu”z már nem adott elég meleget, úgyhogy lassanként behúzódtunk a házba, ahol kezdo”dhetett a második Activity-forduló, bár ebben megint csak nézo”ként vettem részt, Árpi sikertelenül mutogatta el a “bársonyszék” kifejezést, amibo”l konkrétan a “sony”-t nem tudta elmutogatni. Ezzel együtt emlékezetes marad ez az este is, valószínüleg Szabinak is, akinek egy minimális mennyiségu” Jägermeister is megártott, vagy chiiko, akinek a gyomrából fordult vissza a Hubi…

Éjfél körül mindenesetre kicsit nehezen akart a társaság elcsendesedni, folyton ki-be járkáltak, öt percenként akart valamelyik nem-szomjas egyén a tu”zre rakni fát, úgyhogy kicsit fel kellett emelnem a hangom és így sikerült mindenkinek megtalálnia az ágyát és elérnie a nyugalmi pulzust.
Chiikoval aztán megfordult a világ, ahogy letette a fejét, Laci és Veronika türelmesen tu”rték, ahogy a “kölykük” magához szorította a lavórt és rákacsintott a nemrég látott Hubira… Némi szello”ztetés és takarítás után o”k is elcsendesedtek.

 

Ezután következett az én kis éjszakai játékom mûszakom, óránkénti ébreszto”, rakás a tu”zre, órabeállítás, továbbalvás. Megint sikerült bealudnom egyszer, miután lenyomtam az ébreszto”t, majdnem elaludt a tu”z is, de a parázsról újraélesztettem.