Nos, tegnap reggel másodszor voltam spinningen, tekintettel arra, hogy bár szombaton még fájt a lábam, vasárnap rápihentem erőteljesen, úgyhogy nekivágtam. A hát órai kelés egyértelműen nem elég a hatnegyvenes órához, úgyhogy jól elkéstem. Mire odaértem, már nyomták a fiatalok. Aztán jött valaki még utánam is, úgyhogy végülis a középmezőnyben végeztem az érkezést illetően.

Mivel Mónit, az edzőt kirúgták, mert kellett a helye valakinek, így most a Klaresz által ajánlott edzőhöz, Kingához mentem. Az élmény nem teljesen tényszerű, ugyanis a késés és az irodai kulcsaim nemtalálása miatti izgalmamban kicsit elveszítettem a tárgyilagosságomat.

Szóval, a zene nagyon hangos volt. Annyira, hogy a negyedik sorban nem lehetett érteni az edzői instrukciókat, úgyhogy leginkább csak tekertem ahogy jól esett. Az óra közepesnek volt beajánlva, ami abban merült ki, hogy tízmásodperces kiállásokkal volt tarkítva, ami biztos jó, de a végére így is szétültem a seggem. Az ugribugri nem az én stílusom. Ez ment végig, úgyhogy néha kiállva, nagyrészt ülve nyomtam, elég volt. A bal lábam még nem az igazi (egyébként is mintha gyengébb lenne a másiknál…).

Szóval így feldúltan jöttem el az edzésről, Klareszt sem vártam meg kifelé… Mindegy, szerdán újabb edzőt fogok kipróbálni, az az érzésem…

Ja, és az ebédem kódja O2 volt. Lol.