Hogyan lett új autóm?

Hát akkor fussunk neki a történetnek, amelyet három részre tervezek osztani. Az első a sztori, a második a buktatók, a harmadik a költségek.  Bónuszként lehet, hogy lesz egy irónikus poszt az átszokás poénjairól (mi szénné röhögtük magunkat saját magunkon eddig)…

A történet valamikor még tavaly kezdődött. A Citrony szépen, konstans módon eresztette magából a hidraulika-olajat, öt hónap alatt megivott kb. két litert, ami sok, hiszen elvileg nulla a veszteség. Az új munkahely, a lustaság, a sűrű programok miatt azonban nem jutottam el a szerelőhöz, pedig relatív egyszerű hiba, alighanem a régóta rakoncátlankodó hidraulika-szivattyú adta meg magát egy kicsit.
Aztán jött a december, a Citrony gyenge hónapja (eddig kétszer hagyott cserben a decemberi rohanásban – persze mindig a halogatott javítások miatt – egyik alkalommal éppen karácsony este…). Egyik nap egy jókora zöld folt éktelenkedett a jobb kerék mellett a havon, ez az, ez LHM. Na de ennyi? Nézem a tartályt, nem hiányzik sok belőle. Nézem a visszajelző lámpát, az sem világít. Na mindegy, kinyitottam a harmadik flakon LHM-t és nagyot húztam belőle a citrony egészségére és töltöttem belőle valamennyit bele. Így járkáltunk vele, minden különösebb gond nélkül. A hidegben már nem volt akkora élmény, nagykabát, kesztyűben vezetni nem akkora élmény, de sajnos ez Citroen-betegség; hidegben nem fűt. Nagyon nem.
Így hát eljött a karácsony és elővezettem Móninak a lehetőségeket.

  1. 4 hónapon belül (az áprilisi műszaki vizsgáig) költünk az autóra kb. 100-200 rugót
  2. Veszünk egy másikat, egy fiatalabbat, egy kevésbé rossz állapotban lévőt és arra költünk.

Őszintén szólva, nem kellett sokat győzködni egymást, hogy szem előtt tartva az “addig nyújtózkodj…” szabályt – vásároljunk. A legfőbb érv az volt, hogy szegény Citronyra hiába költünk, nem lesz belőle már új autó soha. Jó autó még lehet, de ahhoz is az értékéhez (ami közel jár a nullához) képest sokat kellene költeni és nem vagyunk annyira belebolondulva ebbe az autóba. Legalábbis én nem.

Én próbálok nem kialakítani érzelmi kapcsolatot az általam használt eszközökkel, mert azok csak eszközök, amik végzik a dolgukat és kiszolgálnak. Ezért nekem kevésbé jelentene nehézséget leadni egy bontóba, hogy zúzzák be, míg mondjuk Móninak igen…

Hát igen, de milyen autót vegyünk? Ez itt a nagy kérdés.

Tavaly nyáron még egyértelműen egy kombi Citroen XM-ben gondolkodtam volna (láttunk is egy iszonyú szépet a Bükk Maratonon), de áttekintve a hasznaltauto.hu oldalt nem tűnt nyerőnek a választék. Ráadásul kicsit visszatartott a korábbi rossz tapasztalatokmegismétlődésétől való félelem attól, hogy megint hidro-s autót vegyek; pedig komfortban nincs párja.
Az alábbi típusok kerültek még képbe: Citroen Xsara, Opel Astra (dizel). Aztán elkezdtük nézegetni típus nélkül, hogy milyen autók vannak még az általunk megadott feltételekkel (kevesebb, mint 700 rugó, klímás, kombi). A dízelhez már nem ragaszkodtunk, úgyhogy az már nem volt feltétel. Feltűnt, hogy nagyon sok tízéveshez közeli Renault Laguna van a választékban, úgyhogy efelé a típus felé fordult a figyelmünk. Így telt a karácsony és a két ünnep közötti időszak…

Január harmadikán egy új hirdetésen akadt még álmos tekintetem. Egy friss hirdetés volt, egy olajzöld-metál festésű Laguna az Opel Maxabo Bécsi úti használtautó-telepén… Felhívtam őket és már mentem is megnézni. Apróbb fényezési hibák (kavicsfelverődés) volt rajta, egyébként kifogástalan állapotban volt az a nyolchengeres 1800-as Renault 580-ért. Mondták, hogyha lefoglalom, akkor tartják, egyébként csak a szerencsében bízhatok. Ez utóbbit választottam, mert egyrészt nem akartam beleugrani az elsőbe, másrészt Móninak is meg kellett volna néznie.
Másnap, pénteken reggel hívtak, hogy bocsika, eladták. 😦 De legalább korrektek voltak. Így utólag jó vétel lett volna, legalábbis az átírási illetéken spóroltunk volna egy tankolásra valót, az áráról nem is beszélve…

Pénteken még próbáltam hivogatni a hirdetőket, több-kevesebb sikerrel. Volt olyan autó, amire mondta a kereskedő, hogy a motorjából dől az olaj, nincs benne akkumulátor és üzemanyag, úgyhogy az autót meg lehet nézni, de kipróbálni nem lehet. Ehhez képest az árán ezek az apróságok nem igazán voltak érezhetőek, mint ahogy a hirdetésben sem esett róla szó. Így aztán hétvégére, egészen pontosan szombatra lebeszéltem megnézni két autót, az egyik egy kilencedik kerületi mélygarázsban állt, a másik Cegléden volt megtekinthető.

Szombaton hosszú napra ébredtünk, reggel irány Érd, unokatesóm kölcsönadta a festék-réteg-mérőt (vagy mit) és ellátott néhány igen hasznos jótanáccsal. (Ezekről majd a buktatókkal foglalkozó posztban írok.) Mentünk tovább megnézni az első jelöltet.

Az autó eléggé egyben volt, különösebb kivetnivalót nem találtam rajta. Kétezres motor, kicsit többet fogyaszt, több az illeték, ez van. Mentünk vele egy kört, körbeszaglásztuk és búcsút intettünk. Még visszatérünk.

Irány Cegléd! A ferihegyi McDonald’sban ebédeltünk, kávéztunk (óriás cappucino brutális) és mentünk szegény, öreg Citronnyal. Az útviszonyok jók voltak, a forgalom közepes, fél kettő környékén értünk le Ceglédre, egy templom mellett leparkoltunk és odahívtuk az eladót. Ez egy zöld Laguna kombi volt, kiült ülésekkel, olajfoltos csomagtartóval. A kettest nem nagyon vette be a sebességváltó. Valamibe beletolattak, aminek következményeként mindkét hátsó lámpa cserélve lett (elég magasan vannak, úgyhogy elég érdekes) és szerintem a hátsó ajtó is elég csálén állt. Ez egy magasabb osztályú modell volt, holttér-tükörrel és utasoldali légzsákkal. Ezt is körbeszaglásztuk, a motorháztető is legalább duplán volt fényezve (a mérő hatalmas értékeket mutatott, és bár a motortérben némi sárfelverődéstől eltekintve nem látszott illesztés), szerintem az autó inkább elöl-hátul meg volt törve. Az utazás is elég gyatrára sikeredett, meglehetősen rázott és pattogott.  Mindezt tetézve kiderült, hogy a bemutatót tartó személy nem a tulajdonos, hanem egy viszonteladó – ami önmagában nem baj, de hogy is fogalmazzak finoman; van benne némi kockázat.

Így aztán búcsút vettünk, és tudtuk, hogy ezt nem szeretnénk megvenni.  Visszavittük a mérőt Érdre, megbeszéltük a nap eseményeit, újabb érdekes dolgokat megtudva az autókereskedelem sötét bugyrairól és mentünk haza. Itt már esett az ónos eső, brutális csúszkálással és araszoló autókkal az autópályán. Budaörsön megálltunk a MediaMarkt-nál, fél óra alatt olyan jégréteg lett a kocsin, hogy alig bírtam levakarni. Ráadásul az autó körül is, úgyhogy kétszer majdnem hanyatt estem.

Hazaérve megnéztük még egyszer a hirdetéseket és úgy döntöttünk, hogy megvesszük a fehér Lagunát. A mélygarázsosat. Felhívtuk a tulajt és megbeszéltem vele, hogy kedden jó lenne nyélbe ütni az üzletet. Keresek egy szervizt, ahol átnézik, elvégzik az eredetiség-vizsgálatot és nyélbe ütjük az adásvételt.

Hétfőn lázasan kerestem a megfelelő helyet, végülis az Albertirsai úton lévő Renault Baumgartnernél maradtam, ahová megbeszéltük a találkát, a bevizsgálást és hívtak egy eredetiségvizsgálót is.

Kedden, 2008. január nyolcadikán, délben leléptem a munkahelyről, kettőkor kezdtük a szemlét, négyre végeztünk mindennel és nálam volt az autó. Móni hazahozta a Citronyt ügyesen, én pedig megtettem első utamat Rözsó Lazsunával. Még rögtön este rárakattuk a téli gumikat, amikről a gumis megállapította, hogy tényleg nem túl pengék már, és mentünk vele egy kört az esti városban…

Az eddig vele megtett majd háromszáz kilométer alapján elmondható, hogy  sokkal autóbb, mint a Citrony. Sokkal kevésbé közvetlen, ami némiképp sajnálható, hiszen sokkal kevesebb a közvetlen visszajelzés az útról, de ez jó is.  Hatalmas dög, de a hátam mögött ülőnek nem árt, ha vékony lába van. A csomagtartó hatalmas. A motor erős. Gyorsulás! A digitális klíma eszelősen komfortos szolgáltatás, nem kell menedzselni, beállítom és intézi a többit. Első tankoláskor beleugrott 60,73 liter benyó, ami érdekes, mert elvileg a tank 60 literes (de ezt még le kell ellenőrizni, úgyhogy addig nem írom meg, hol történt a tankolás). Fogyasztása nem lesz kevés, de ezt vállaltuk. A lényeg, hogy sokkal-sokkal autóbb, mint szegény öreg Citrony.

Hát így történt. 😀

Hogyan lett új autóm?” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Visszajelzés: Mi történt 2008-ban? 1. rész | AZso.hu 2.0

Hozzászólások lezárva.