2008-08-25 Utazás a Mondsee-hez

Első napunk a koránkeléstől a hosszú úttal a kései lefekvésig. Nem bántuk meg, hogy kerülőúton mentünk, gyönyörű helyeken jártunk. Ez az útvonal sokkal szebb, mint a Bp-Bécs-Salzburg autópálya. Lássuk hát, hogyan is történt!

Utazási adatok:

Megtett távolság: 650.23 km

Teljes átlagsebesség: 73.4 km/h
Átlagsebesség mozgásban: 78.2 km/h
Maximális sebesség: 140 km/h

Mozgásidő: 8:18
Bruttó  teljes menetidő: 12:20

Hogyvolt!

Reggel négy óra, ébresztő! Hú, de kemény! Négy órakor még a madarak is hallgatnak. Sötét van és kegyetlenség ilyenkor ébredni. Borzalmas! Undorító!

Mindegy, menni kell. Reggeli rutin, fürdőszobai körök, el lehet kezdeni pakolni lefelé. Persze, a második fordulóra már össze is futok a ház alkeszeinek egyik prominens tagjával, aki épp kutyasétáltatásból érkezik vissza. A kutyán jól látszik, van összefüggés az ébrenlét és az iq között, annyira álmos, hogy nekimegy a liftajtónak, koppan a feje. Jáj, ez biztos fájt.

5:40 a valódi rajt, kicsit később, mint terveztük, de még éppen időben. Váci úton Shellnél tankolunk, Móni vesz egy kis egyenleget a telefonjára és már megyünk is. Árpád-híd – Lajos utca – Margit körút- Alkotás utca – Budaörsi út útvonalon hagyjuk el a várost, igazán kemény forgalom talán a Budaörsin van, de nem számottevő.

6:17 Budaörs, megvesszük az osztrák matricát és nekivágunk az útnak. Az első száz kilométer gyakorlatilag eseménytelenül telik, megint integetünk a napraforgót permetező helikopternek (szombaton láttuk már a  bringatúrára utazván) és suhanunk tova. Siófokon az Agip kút az utolsó benzinkút a balatoni sivatag előtt, úgyhogy ott tartunk egy egészségügyi megállót, eszünk-iszunk, nyújtózunk. Megyünk tovább.

Nagykanizsa előtt a GPS által ismeretlen, a múlt héten átadott autópálya-szakaszon hasítunk, két újratervezés között a Sláger Rádió szól jobb híján. Nagykanizsáról sikerül kikeverednünk egy balos tekergéssel, végül végig ki volt táblázva. Utána Zalaegerszeg, majd Körmend, ahol ismét megállunk, Shell kútnál egészségügyi pihenő.

10:10 Rábafüzesen az utolsó magyar benzinkúthoz állunk be, kútkezelő jön és közli, hogy a magyar aranyérem miatt kettőig tíz forinttal olcsóbb az üzemanyag, úgyhogy 291-ért tankolunk, ami kifejezetten jó ár. Egyik kollégám hív, hogy hol vagyok, mert otthon hagyta a kártyáját és be szeretne jutni az irodába… Lol.

10:26 már Ausztriában hasítunk, szokni kell a táblákat és a jelzéseket, elég furcsák, de azért bele lehet jönni. Ami érdekes, hogy városok között elvileg lehetne hasítani százzal, de sok helyen 60-70-80 korlátozás van, viszont néhol a falvakban is ugyanennyi. Sok logika elsőre nincs benne, másodikra alighanem több…

10:59 már fent is vagyunk az A2-n, bár a felhajtásnál adódik egy kis nehézség, útépítés miatt álldogálunk kicsit. Innen maxigáz Graz irányába, közepesen erős forgalomban. A tempó jó, bár nem halálos, de hát ez nem is a Cobra 11, hanem a Rözsó Richtung Graz… Na, komolyra fordítva, Grazot elég hamar elértük, majd újabb trükkre sikerült rájönni a GPS-sel; a közbenső célpont kihagyása esetén mindenáron vissza akar vinni minket a közbenső célpontra, úgyhogy innentől mindig egy célpont volt a GPS-ben, a következő. Áttértünk az A9-re és hasítottunk észak felé a hegyek között. Persze így estére már elmondhatjuk, hogy egészen kicsi kis hegyek voltak azok, amelyekért akkor és ott lelkesedtünk, de azért jól esett. Átmegyünk egy Gleinalm nevű alagúton, jó hosszú, majd egy úton, amely lejtőnek tűnik, valójában azonban emelkedik, utolérünk egy lezárt alagút miatti 3 sávról egyre szűkülést. Őszintén szólva, mindenki annyira odavan az osztrák meg a német közlekedési kultúrától, nos, el kell mondanom, hogy az egyébként üres harmadik sáv, a belső egészen hamar megtelt a vigaszágas versenyzőkkel, akik miatt a mi két sávunk szimplán állt .

Bónuszként ekkor derült ki, hogy az útszakasz emelkedik, ugyanis ekkor megállva  visszagurultunk.

12:10-re elértünk egy fizetős kaput, ahol 7,50 € volt az ára annak, hogy erre jöttünk. Innen még néhány kisebb alagút, de alapvetően eseménytelenül telt az utunk. Egy Raststation előtti proli-parkolóban megálltunk ebédelni az otthoniból, aztán mentünk tovább.

A következő izgalom akkor következett, amikor egy alagútban haladva a GPS közölte, hogy tartsunk balra a kívánt úti cél elérése érdekében, azonban itt simán nem akartam elhinni, hiszen ki látott már olyat, hogy egy balra leágazás tényleg a belső sávból balra történik. Hát, aki az A9-en megy, az megláthatja. Én aztán kihúzódtam a szélére, várva a lehajtót, amikor utolért az alagútban megelőzött kamion, én meg megláttam a balra kanyarodó sávot bent az út közepén… Hát innen, a kamion csak nőtt a tükörben, két nagy autó pedig bénázott a belső sávban, de végül elmentek, én besoroltam és már hasítottunk is a B320-on az Enns folyó völgyében Lienz felé.

13:10-kor feltűnt az a hegy, ami az Enns völgyének látványát uralja és aminek egyelőre nem tudjuk a nevét, tekintettel arra, hogy nincs térképünk. Mindenesetre átkeltünk Lienzen, majd ráfordultunk a B145-ös útra, amely egészen közel vitt a nagy hegyhez, majd elment mellette. Grimming a hegy neve – így utólag megkeresve..

Néhány további kanyar és alagút után értünk Bad Mittendorfba, ahol egy bátor húzással befordultunk egy alsóbbrendű útra, majd egy kisebb murvás út melletti kis padot céloztunk a mezőn.

13:45-kor már ott álltunk a mezőn és fotóztuk a monumentális hegyet. Aztán mentünk tovább, fel a hegyekbe. Végül elértünk a Pötspass-hoz (igen, így hívják), amely átvezet a Hallstätter-see-hez és tovább Bad Ischl felé. Lefelé kiszúrtam, hogy az utolsó meredek kanyarban ki van írva, hogy kilátó, gyorsan be is gurultunk oda.

14:23 A kilátóhoz át kellett menni az út alatt egy aluljáróban, majd felmenni a hajtűkanyar feletti teraszra. Innen kiváló kilátás nyílt volna a fent nevezett tóra, ha a fák nem takarták volna el. Persze, védjük a természetet, de így semmi értelme a kilátónak. Elég lerobbant állapotban is van az étterem. A nap is szembe sütött, szóval a fotók enyhén szólva vacakok lettek. Akkor még nem voltam biztos benne, hogy ez melyik tó, ahogy az a házaspár sem, akik ott bóklásztak, majd akik felajánlották, hogy lefotóznak minket – természetesen magyarok voltak, Gmundenbe igyekvő time-share-nyugdíjasok. A tó pedig a Hallstatti-tó volt természetesen.

Még lejjebb megálltunk fotózni a gyönyörű látványt, de jövünk még ide, úgyhogy nem végleges a búcsú.

Hamarosan megérkeztünk Bad Ischl-be, ahová a GPS korrekt módon levezetett, azonban a városban teljesen csődbe ment és bevezetett minket egy zsákutcaként funkcionáló körforgalomba. Innen átvettem az irányítást és kerestünk egy parkolót, méghozzá a Kaiserinsel elnevezésűt, majd leparkoltunk és elmentünk megnézni a várost.

15:08 Útba ejtettük a sétálóutcát, a folyópartot, mintegy két órát töltöttünk el az Ishler nevű sütemény származási helyén. Magát az autentikus Ischlert nem találtuk meg, viszont a Zauner belvárosi cukrászdában ettünk egy gesztenyetortát és ittunk hozzá egy kicsi jegeskávét, ami abban tér el a nagytól, hogy ebben csak két gombóc fagyi volt benne, nem három. Köszi.

További képeim Bad Ischlről: http://www.flickr.com/photos/azso/tags/badischl/

Mintegy két órát töltöttünk el itt,  a sétálóutcában vettünk a Billában Almdudlert (nem volt drága, Ausztriában Billa van mindenhol és a legolcsóbb) és mentünk tovább úticélunk felé. Sokáig a Wolfgangsee szegélyezte az utunkat, majd rákanyarodtunk a Mondsee felé vezető útra, ami egy hegyvonulaton át éri el a tavat. Innen már minden simán ment, bár először itt is bementünk a városba, aztán addig kavarogtunk,amíg sikerült megtalálni a szállásunkat, a Pichler panziót.

18:00 A ház teljesen üres volt, végül a garázs mögül bukkant elő a házigazda, aki megmutatta a szobát és mondta, hogy a felesége elment bevásárolni, úgyhogy mi felcuccoltunk a szállásunkra, a bringákat beraktuk a garázsba és elhelyezkedtünk. A szállás egyetlen szépséghibája a közelben lévő autópálya, de nagyon érdekes, hogy ha becsukjuk az ablakot (amit egyébként is megtennénk a hűvös levegő miatt), akkor nem hallani egyáltalán. Nem semmi.

19:00 Hazajött a Frau, beszéltem vele, rendes volt, mondott egy-két tippet a látnivalókkal kapcsolatban. Az egyik ilyen volt például egy koncert a piactéren, amire elmentünk. A helyi gyerekek fúvószenekara zenélt nagyon ügyesen. Közben beültünk egy wiener schnitzel-re egy közeli étterembe, ami kritikán aluli volt. Mind az étterem, mind a schnitzel.

23:45 Alvás!

További fotók (mások fotói) Bad Ischl-ről: http://www.flickr.com/search/?q=bad+ischl&ss=2

Az összes képem erről a napról: http://www.flickr.com/photos/azso/sets/72157607023299272/