Pénteken előre bejelentett áramszünet volt a munkahelyemnek is helyt adó irodaházban. Ez így leírva nem tűnik nagy dolognak, de gondoljunk csak bele, micsoda nehézségeket okozhat az áramszünet! Ilyenkor kiderül, valójában mennyire függünk az áramtól.

Szóval, amikor a bejelentésnek megfelelő időpontnál kicsit később, 8:20-kor elmegy az áram, akkor elcsendesedik az épület. A vészkijáratokat mutató jelzőlámpák világítanak, az ajtónyitók működnek (amíg az akku ki nem merül), sőt a piszoár öblítóje is (ami engem némiképp meglepett). Mi nem működik?

• a mélygarázs nyitója
• a lift
• a világítás (ez elsősorban az ablaktalan helyiségekben okozhat gondot)
• ha kimerül az akku, akkor az ajtók (erre végül nem került sor)
• kávéfőző
• ha kimerül a szünetmentes, akkor a telefon és minden más, ami addig működött…

Mivel csináltam már ilyet (valamiért a 3. kerületben imádják az áramszüneteket, a Kodaknál is többször volt), a menetrend egyértelmű volt; teljes és szabályos áramtalanítás a szerverszobában előző este, hogy biztosan ne legyen probléma reggel (ha például elalszok).

Végülis 8:20-kor ment el az áram és 10:55-kor tért vissza (és többé el sem ment), úgyhogy az eltelt időt arra fordítottam, hogy kicsit átrendeztem az irodámat, mert néha rám szokott jönni az iroda-átrendezés. Szerintem és néhány, dél körül belátogató kolléga szerint jól sikerült a dolog. Nekem addigra lógott kezem-lábam a sok cipekedéstől, ugyanis az első verzióval nem voltam elégedett (tényleg nem volt jó), úgyhogy kétszer mozgattam át a szekrényeket és asztalokat…

Ebéd után pedig az ipCop futtatására szolgáló gépet próbáltuk beindítani, azonban ez nem igazán sikerült, úgyhogy előkaptunk egy tartalékot a szoba sarkából (valaki neonfénycsöves tápegységgel szerelte fel) és azt végül sikerült beüzemelni. Így el is telt a délután, úgyhogy fél ötkor sikerült elindulni hazafelé.

Fárasztó, de eredményes nap volt.