… mármint nálunk egy éve…

1447 liter benzin, 14331 km megtett út, 11,35 literes átlagfogyasztás. Egy komplett kipufogó-rendszer csere, vezérlés csere, olajcsere, szűrőcsere. Egy sikeres vizsga és zöldkártya. Ezek a száraz tények, lássuk a részleteket…

Nos, egy idősebb/középkorú úriemberé volt a járgány, de nem járt vele, a mélygarázsban állt kicsit porosan. Unokatesóm rétegvastagság-mérője jó szolgálatot tett, a jobb hátulján találtunk ugyan némi plusz vastagságot, de alapvetően jónak tűnt.

A többi versenyző kiesése után a Renault Baumgartner kőbányai telephelyén ejtettük meg az adásvételt, a szerelő felhívta a figyelmemet a csöpögő vízpumpára, az egy húzósabb tétel. Amúgy eléggé rendben/egyben volt az autó.

A papírok elrendezése után hazafelé vettük az irányt, Móni jött utánam a Citronnyal, szépen nyugodtan. Így utólag belegondolva, elég amatőr vevő voltam, hiszen nem is vezettem, mielőtt megvettem. Mondhatni, némiképp vakon ugrottam bele, de végülis nem volt ezzel semmi probléma.

Hazajövetel után elindultunk a gumishoz, a Szentmihályi úton találtunk is nyitva tartót, de a gumis majdnem lebeszélt a téli gumik alkalmazásáról, olyan rossz állapotban voltak. Ennek ellenére felkerültek az öregecske papucsok és volt nagy öröm és boldogság.

Az átírásnál volt egy kis izgalom, mert az okmányiroda szerint nem eredeti volt az a papír, amit kaptam az előző tulajtól, amelyben a lízingcég értesítette, hogy levehető az elidegenítést tiltó opció az autóról. Így aztán volt egy plusz köröm az Erste Leasingnél, ahol néhány ezer forintért kiadtak egy igazolást, egy kb. 25 négyzetmilliméteres aláírással, amitől az irat eredeti lett (fekete pecsét, fekete-fehér logós levélpapír, stb.), úgyhogy mondtam is a lízingeseknek, hogyha ezért vissza kell jönnöm még egyszer, nagyon-nagyon csúnyán fogok nézni…

Még egy hónapig volt meg a Citrony, ajánlgattam mindenkinek, ingyen sem kellett senkinek.  Közben voltunk Farkasgödörben a Rözsóval, négyen plafonig pakolva, jól ment, elégedett voltam. Február közepén beadtam a bontóba a Citronyt, kivontam a forgalomból…

Innentől a tavasz gyk. az autó komfortjának élvezetével telt, nagyon-nagyon élegedettek voltunk vele. Májusban megjárattuk rendesen, voltunk Gázló-bejáráson, Szilvásváradon és mindenhol remekül teljesített.

Június elején átesett a legfontosabb szervizen, a vízpumpa és a vezérműszíj és egyéb aszesszoárok cseréjével. Innentől nem volt megállás, mentünk keményen.

Crosskovácsi  és azzal kapcsolatos teltház után június eseménytelenül telt. Július elején tettük első kirándulásunkat az Alföldre, jól teljesített a járgány a nagy magyar pusztában.

Jött a Duna Maraton, majd a Gázló TT, nagyon komoly terheléssel nyomtuk végig, a benzinmutató olyan rekordokkal esett be az üresbe, hogy kicsit ideges voltam, ez már nem a jó öreg Citrony 7 literes dízel-fogyasztása, ráadásul 300 feletti benzinárakkal…  A Matáv (akkor még T-Com, most T-Home) székház előtt nekimentem a szegélykőnek a jobb hátsó kerékkel, úgy kicsípte, hogy kuka lett belőle, két új nyárigumi beficcent, az időpontot most nem lelem…

Utána még leszaladtunk Veszprémbe bringázni egyet, és nekivágtunk a következő nagy utunknak, az ausztriainak. Ez egy kb. 1900 kilométeres utazás volt, 650 volt az egyik nap, 400 a másik, 550 vissza, a többi napon még 300 felett, szóval elég sokat mentünk 6 nap alatt. Legalábbis az átlagunkhoz képest.

Az utazás alatt sajnos volt némi műszaki problémánk, a Grossglocknerre nem sikerült felmennünk. A kuplung   túlmelegedett. Nem mondom, hogy nem lehet vezetői hiba, talán túlságosan nyomtam neki, nem tudom. Mindenesetre a fékek és a kuplung rendberakása után újra megpróbáljuk, talán már jövőre… Ennek ellenére sikerült bejárni a többi úticélunkat, szerencsére az Eisriesenwelthez vezető átlagosan 21%-os utat ki tudtuk hagyni.

Szeptemberben volt még egy 24 órás verseny is, amikor nem csak az derült ki ismét, hogy rommá lehet pakolni a kocsit (annyi cucc volt benne, hogy én magam sem hittem el), de remekül lehet benne aludni is; a nem pont erre a célra kitalált felfújható matracot bent felfújva olyan kényelemben töltöttem három órát, hogy ihaj. Persze ha nem a sátrak között állok, még be is indítottam volna, hogy fűtsön, de az már tényleg hal hab lett volna a tortán!

November 7-én felkerültek a vadonatúj téligumik (Barum Polaris 2 típusúak), amik még két hétig 10 fok feletti hőfokon nem tudták bizonyítani a létjogosultságukat. Viszont legalább kiderült, hogy valami baj van a régi nyári gumikkal,  mert megszűnt az idegesítő hang hátulról, úgyhogy tavasszal két nyári gumi rendel…

Utána viszont volt egy fantasztikus hóvihar, amikor elmentünk kipróbálni, mit tud a járgány téli gumikon, nos nagyon meggyőző volt. A Citronyon csak elöl volt téli gumi, úgyhogy azzal mindig benne volt a pakliban, hogy kitör a hátulja… Nos, itt ilyen probléma nincs.

Hát, itt tartunk most.Ezeket a mostani hidegeket egyelőre jól bírja, nagyon hamar bemelegszik, úgyhogy komfortos utazást tesz lehetővé egy hideg éjszaka után is.

Mielőbb (februárban) meg akarom nézetni a fékeket (fékpofák cseréje a minimum), hogy rendben legyenek, jöhet az olajcsere is,  tavasszal két új gumi, a klímát is rendbe akarom tetetni (gázilag), aztán jöhet a kuplung… Még két rendes bringatartót akarok venni rá és majd ősszel egy új akkut. Ezzel szerintem az idei karbantartási terveink nagyjából le is lesznek tudva – legalábbis remélem, hogy nem lesz semmi váratlan probléma…

Hát így megyünk neki az évnek Rözsó Lazsunával…