Pünkösd-hétfői összefoglaló

Szóval, kellőképpen lesokkolva az élet nyomorán, indultunk a hétfői programra, a szentendrei Skanzenbe.

Be kell vallanom, hogy még sosem voltam a Skanzenben. Sokszor elbringáztam mellette, de be sosem mentünk. Egyszer majdnem, de aztán mégsem. 😉 Pünkösd hétfőn meglátogattuk.

Nos, úgy tűnik, hogy ez egyáltalán nem baj, ugyanis most egy olyan Skanzenbe vettünk belépőt, ami már-már világszínvonalú. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a csúnya gonosz kormány és az EU támogatta a felújítást/bővítést, úgyhogy akinek ez nem szimpatikus, annak ez okozhat néhány másodpercnyi kínos csendet – többet nem hiszem.) A parkoló ugyan még nincs teljesen készen (és kevés is, legalábbis ilyen fesztiváli hétvégéken egyértelműen az), de az új főbejárat (egy régi vasútállomás épülete) impozáns.

A főbejáraton belépve ott áll a vonat (egy Bcmot motorvonat – a vasárnapi mozdony-matinés élmények alapján azonnal képben voltunk), naná, hogy azonnal fel akarok rá szállni, és nem kell visszamennem a főpénztárhoz jegyet venni, ott rögtön a kalauztól (in-app) megvehetem az egész nap érvényes jegyet. Csúcs!

Sajnos a tavaly átadott vágánynak az utolsó szakaszát (a Harangláb után) elmosta a korábbi áradás, úgyhogy azzal ott bizony lesz munka bőven. Fontos infó lehet, hogy az Észak-Magyarországi épületeket bemutató szekciót várhatóan június 26-án adják át, úgyhogy akkor lesz teljes a bemutató. A méretekről annyit, hogy lankadatlan figyelemmel végigjárni már most is majdnem sok, az új országrésszel együtt szerintem sokkal inkább egy kétnapos esemény mindent megnézni.

Mire körbeértünk, nagyon sokan lettek, a hírekben tízezer embert emlegettek, amikor kijöttünk, mindenhol autó állt.

Lesznek majd képek is, azt hiszem, szétbontom országrészekre, úgy jobban áttekinthető lesz. Nagyon szép program volt, csak ajánlani tudom!