Abszint élmény

Tegnap kiscsoportos mítingeltünk a régi XHVG-sekkel. Hogy mégse a külvárosban legyen, ezért végül az Abszintban gyűltünk össze. Először is parkolni kellett, ami végülis jobban sikerült, mint ahogy gondoltam, majdnem a műintézmény előtt. Utána jött a sokk, 400.- HUF/óra a parkolás este kilencig! Fincsi, csak éppen nem volt nálam túl sok apró, úgyhogy az sms-fizetés mellett döntöttem, először használtam ezt.

Nemsokára feltűnt az őr, odamentem hozzá, hogy rendben van-e, mert sms-ben fizettem. Ő meg mutatta a mobilját (talán egy sms-t?), hogy igen, rendben. Hát, le a kalappal!

Nos, ez állítólag egy trendi hely, nagy, nyitott homlokzati ablakokkal, kiülős hellyel. Mi beülősbe akartunk menni, mert bizonytalan volt az időjárás. Nos, érkezésünkkor egyetlen asztalnál ültek hatan vagy heten, az összes 30-40 asztal üres volt, nos, hová ültettek minket? Hát a másik asztal mellé. Na, az asztalnál ülő, nagyon menő menedzserek nem is voltak szívbajosak hangosan óbégatva nyomták a kihaénnem vakert, amíg ott voltunk, egymást túlkiabálva. Így aztán én szinte alig értettem, amikor a velem szemben ülő beszélt, amikor meg én beszéltem, többször azon kaptam magam, hogy hangosan kiabálok, mert a saját hangomat sem hallottam.

Az ételek rendelésekor, amikor csak főételt rendeltünk, a pincér figyelmeztetett, hogy ez elég könnyed vacsora lesz, jobban járnánk, ha rendelnénk valamilyen előételt… Hát, nem rendeltünk.  Én végül a következő főételt ettem: Lazac steak sült radicchio-val, ananász-peppadew salsával 2890.- Persze, jó, ha valaki trendi helyre megy kajálni, az étel nevéből nem derül ki, hogy mi is egész pontosan, csak az, hogy bármit tesznek elé, azt eheti meg. Hát, mondanám, hogy a radicchio   (ejtsd radicsió) az így hívott növénynek (bíborszínű cikóriasaláta) a levele volt, keserű volt, mint a szar, valami atomvékony baconsonkával volt betekerve. Az ananász-peppadew salsa a világ legnagyobb hülyesége, az édes ananász erős paprikával bekenve. Az a vicc, hogy ez elvileg nem erős. De csak elvileg. Jó poén, hehe. Ehhez jön a formáját hozó, ízetlen lazac. Hát, gratulálok annak, aki ezt kitalálta, biztos nagyon trendi!

Le is fotóztam, úgyhogy meg tudom mutatni, csodálatos vizuális élmény.

A kétdecis narancsdzúz 450 volt, úgyhogy ez volt talán a legdrágább üdítő, amit eddig ittam. Ettem még egy “csokoládé láva vaníliafagylalttal” fantázianevű desszertet.

Közben eleredt a menetrendszerinti felhőszakadás, a levegő lehűlt kb. 14-15 fokra, a kirakatüvegek kitárva (be sem lehet csukni, amíg az asztalok nincsenek elpakolva), úgyhogy pont ugyanolyan hideg volt bent, mint kint. Én meg szövetnadrágban, ingben. Hát, a végén én javasoltam, hogy vessünk véget a bulinak, mert annyira fáztam, hogy már nem volt vicces egyáltalán, pedig aki ismer, az tudja, én nem vagyok fázós.

A szomszéd asztalnál is csak a keménymag (értsd: hárman hangosabbak, mint a heten előtte) maradt, úgyhogy gyorsan véget vetettünk a kínlódásnak.

A kocsiba beülve jól befűtöttem, de éreztem, hogy sok volt a jóból. Hazaérve pedig benyomtam két májkrémes/sajtos szendvicset, mert a szemem kopogott az éhségtől.

Azt kell mondanom, hogy hatezer forintért éhes maradtam, jól megfáztam (mára teljesen kijött rajtam) és még a beszélgetőtársaimat sem hallottam az egyébként üresen kongó étteremben a szomszéd asztalnál óbégató yuppiektól.

A verdikt tehát nem kérdéses: az Abszint nem tetszett és nem is ajánlom.