A virágtolvaj (avagy hétfő reggeli agyeldobás)

Folytassuk a pünkösdi beszámolót, hiszen az idén is nagyon aktív pünkösdöt tartottunk, mégha nem is kocsikáztunk el egy tank benzint és nem bringáztunk! Szóval, az idő az hétfő reggel, helyszín az Árpád üzletház mögötti boltsornál lévő parkoló. Kellett pénzt kivennünk, mert vasárnap nem ment, úgyhogy a programterv úgy nézett ki, hogyha nem működik a bank, akkor otthonülős-fejet falbaverős pünkösd-hétfőnk lesz. A parkolóba beálláskor lettem figyelmes egy idős hölgyre, aki tesz-vesz a Király utca (sétálóutca) járdája mentén ültetett virágágyás mellett. Kapával a kezében. Aztán ahogy még egy pillanatig láttam, akkor jöttem rá. A hölgy egy virágtolvaj.

Ahogy a fenti képből kikövetkeztethető, amíg Móni kivette a pénzt az automatából, addig én a fényképezőgépet csomagoltam ki és elkezdtem kattintgatni a folyamatot… És közben alig jutottam szóhoz. A hölgy akkurátusan kikapálta a helyükről az árvácska-töveket és gondosan elhelyezte fonott kosarában. Nem fordítva.

Most, ahogy visszagondolok, sem jutok szóhoz, annyira felháborít/megráz  a látott cselekmény. Előre bocsátom, nem tudom, hogy ki a kezelője ennek a kockakövekből épített virágágyás-sornak, ami több száz méteren húzódik a Király utcában, de kétlem, hogy az idős hölgyet bízták meg ezzel, és ő Pünkösd-hétfőn szépen kiöltözve ritkítja a palántákat.  És egyértelműen nem hobby-kertészkedésről volt szó, ez nem egy feltételezett tettes, hanem egy tolvaj. De ha mégis, akkor azonnal visszavonom a  blogposztot szőröstül-bőröstül. Az arcát bepixeleztem, de megmondom őszintén, annyira biztos vagyok benne, hogy ez történt, hogy megérdemelné a vágatlan képeket…

A hölgy  ránézésre nem a megunt muskátliját hozta le az erkélyről és helyezte el a frissen ültetett egynyáriak közé, hanem bizony előre megfontolt szándékkal (erre utal mondjuk a kiskapa), kereskedelmi mennyiségű virágot szedett ki a  gondozott virágágyásból. Hogy szokták ezt mondani? Ez a nyereségvágyból elkövetett bűncselekmény? Nem azért lop valaki mondjuk zsemlét, mert éhes, hanem azért lop virágot, hogy utána eladja? Ha nem látom a saját szememmel, akkor nem hiszem el. Az utca egyébként kihalt volt, kevesen bóklásztak a “korai” órán arrafelé, de nem tértem magamhoz ettől a látványtól. Ha megtetszik valami, akkor azt megfogom, és hazaviszem? Ez elfogadható? Menti a tettest a kora? Vagy a tett társadalomra gyakorolt csekély káros hatása?

Számomra ez elfogadhatatlan.