Nos, ma egy közeli helyszínt/programot választottunk, ami jó döntésnek bizonyult, ugyanis a számlavezető bankunknál valami karbantartás volt, ami elhúzódott, úgyhogy az éppen nálunk lévő készpénzből kellett kihozni a programot, mivel az automata nem adott pénzt.

Nem volt ezzel nagy gond, a belépő meg egy kávé kijött belőle, többre nincs is szükségünk. Utunk a közeli Vasúttörténeti Parkba vezetett, a “Mozdony Matiné – Motorvonatok parádéja” c. rendezvényre. Mondjuk azon kicsit ledöbbentem, hogy a bejárat körül óriási tömeg volt, a parkoló már megtelt, a Tatai út tele volt össze-vissza (magyaroschan) parkoló autókkal. Mindez tíz perccel a nyitás után, úgyhogy az már akkor látszott, hogy ez a rendezvény nagyon komoly népszerűségnek örvend.

Bejutva az ojjektumba, meg kellett állapítanom, hogy a helyszín leginkább úgy néz ki, minthogyha minden jelen lévő kiskorúval és jónéhány nagykorúval valami tudatmódosító szert itattak volna belépéskor. Lobogó hajjal (már akinek volt) rohangáltak fel-alá egyik vonattól a másikig kitárt karokkal és sikítozva. Azok a szülők, akik immunisak voltak erre a szerre, azok kétségbeesetten próbálták hozzátartozóikat megmenteni a “rágurult a nyakára egy vonat”, “leesett egy gőzmozdony kéményéről”, illetve az “elgázolta a lóvasút” kezdetű keddi bulvárhírekben való főszerepléstől. Ja, meg ott voltunk mi, akik döbbenten néztük ezt az egészet.

Tényleg volt ott minden, üvöltő, pofozkodó apuka; hasra eső, egyedül felkelni nem bíró apuka; az elcsatangoló gyerek után zavart, de az egyik motorvonat előtt elakadt apuka; de szerencsére voltak ott másfajta emberek is, mint a vonatok rajongói, akik egy könnycseppet morzsoltak el a szemük sarkában, amikor meglátták a kocsiszínben álló NOHAB-t, meg ott voltunk mi, akik ezt figyeltük…

Szóval, én őszintén szólva nem tartozom azok közé, akiket lázba hoz egy különleges vonatszerelvény, vagy villamos vagy ilyesmi, de nincs ezzel különösebb bajom, jól elvan mindenki a maga vonzódásával. Nem mondom, hogy nem tetszett, amit láttam, főleg a ma is működőképes vonatok, de nem hozott lázba.

Ráadásul mindvégig az volt az érzésem, hogy egy letűnt kor emlékeit nézegetjük. A vasútnak óriási, megőrzendő múltja van, de már a jelene is kérdéses, a jövője pedig erősen bizonytalan. Nem mondom, hogy nem kár érte, de az indokoltnál jobban nem tartom szükségesnek sajnálni. Ami elmúlt, az elmúlt. Emlékezhetünk rá dicsőséggel, vagy szégyennel, kinek hogy szimpatikus. Ez már megint csak nem az én problémám.

Ja, néhány vonatra fel lehet szállni, döbbenet, mennyire kicsik voltak a vonatok régen. A gyanakvásom a harmadosztályú postakocsinál kezdődött, de nem mondanám se magasnak, se tágasnak se az Árpádot, se a Hargitát. Ezzel szemben például kifejezetten tágasnak tartok egy mai, korszerű vonatot, amilyen mondjuk a Desiro. Ennyivel kisebb emberek éltek 50-100 évvel ezelőtt?

Legközelebb június 20-án lesz Mozdony Matiné, akkor a kormányzati vonatokra fókuszálnak, ami annyit jelent, hogy valószínűleg meg lehet nézni a Hargitán kívül a Kádár-vonatot is, ami ma egy külön vágányon állt és nem lehetett megnézni, illetve a kísérővonatát (kormányzati előfutó) sem húzták ki a parádén a fordítóra. Lehet, hogy még vannak ezen kívül is kormányzati vonatok? Nem tudom, nem ismerem a sztorit.

Nagyon szép létesítményt ismertem meg a Vasúttörténeti Park “személyében”, szemmel láthatóan egy működő, sikeres létesítmény, aminek az üzemeltetéséhez sok sikert kívánok azoknak, akiket a “mozdony füstje megcsapott. A park programjairól, az általuk szervezett közös utazásokról a park weboldalán is lehet tájékozódni!

Végezetül álljon itt egy videó a motorvonatok parádéjáról, figyelem, kilenc és fél perc forgó vonatokkal, én szóltam!