Pünkösd-szombati összefoglaló

Szombaton végre remek idő fogadott minket, úgyhogy itt volt az idő, hogy menjünk valahová. Két program/úticél volt a lehetőségek között, de mivel az egyikről kiderült, hogy vasárnapi program, ezért ezzel a dilemma el is dőlt. Irány a Börzsöny!

Utunk eseménytelenül telt Nógrád faluig, aholis a fő úticélunk, a vár fogadott minket. A vár egy fennsíkon található, szinte uralja a falu látképét, illetve a völgyet. Nem is kérdés, a középkorban stratégiai szempontból fontos helyen fekvő magaslaton logikus lépés volt egy vár építése.

Miért rom?

Nos, ezt nem földrengés, vagy valamelyik visszavonuló és/vagy megszálló hadsereg rombolta le, hanem egy villám csapott a lakótoronyba, ahol akkoriban a lőport tárolták. A robbanás ereje akkora volt, hogy a belső várat teljesen megsemmisítette, úgyhogy az éppen aktuális megszállók, a törökök is elhagyták, stratégiai jelentőségét teljesen elveszítette.

A túra egyik érdekessége, hogy elkészült a fényképezőgépemmel a húszezredik expozíció (ami persze nem jelent ennyi publikált, képet, messze nem). Mindenesetre a sok HDR-alapanyag közepette ez volt az a pillanat, amikor az országzászló talapzatán álló címer felé fordultam, és lefotóztam.

Így történt.

A falut magunk mögött hagyva második úticélunk felé vettük az irányt. Ebéd helyett Vácon a Pingvin Cukrászdába tértünk be, ettünk egy fagyikelyhet, ittunk egy kávét és gyalog vágtunk neki a belvárosnak (mondjuk a kalapért érdemes lett volna visszamenni, de mindegy).

Az előzetes terveknek megfelelően bejártuk a főtér környékét. A főtér (Márc.15. tér) hemzsegett az esküvői fotózásoktól, szinte egymást érték a fotózások, az esküvői menetek, a téren szinte megállás nélkül hömpölygött a tömeg. Úgy tűnik, hogy a tér funkciója működik, összegyűlnek az emberek. Persze ehhez nem árt a tér közepén a működő vendéglátóipari egység, illetve a jó idő is megtette a hatását.

Mondjuk az meglepett, hogy a tér egyik oldalán helyi és helyközi buszok is közlekednek, egy-egy elment az ünneplő násznépek között, míg sokan várták a buszt később, ahogy elsétáltunk.

A másik negatívum (bár a tömegközlekedés jelenléte nem biztos, hogy az), hogy a gördeszkás fiatalok magukat nem kímélve törik a díszburkolatot. Nem hiszem el, hogy ez a rendje egy felújított térnek Magyarországon: a gördeszkás fiatalok háborítatlanul törik-zúzzák a friss burkolatot. Miért nincs ott egy rendőr sem?

No mindegy. A főtér tehát lassan feléled, sajnos alig van árnyék, ami már most is egy katlanná változtatta a napsütötte oldalt. A tér északi részén lévő két ház nélküli homlokzatra továbbra sincs semmi jele annak, hogy kezdenének velük valamit. Persze, a válság.

A főteret bejártuk tematikusan (nem titok, a Hazajáró rovatba készítettünk anyagot), előkerült a teleobjektív is (csodálatosan rajzolja meg az életlen hátteret), úgyhogy itt a helye az azzal készült egyik képet, ami a személyes kedvencem.

A főtér mellett még elmentünk a székesegyházba, ami éppen jókor jött, hogy egy kicsit lehűljünk a hirtelen jött melegben. Kicsit sajnáltuk, hogy nem lehetett felmenni a toronyba, szívesen körbenéztünk volna. Visszafelé még kicsit bolyongtunk a kis utcákban és visszamentünk a kocsihoz. Jó nagy séta lett.

Hazaérve fél óra elkezdett szakadni az eső, hatalmas felhőszakadás borult a városra, lemosva az út porát (és a madárkakit) a kocsiról.

Tartalmas program volt és gyönyörű tájakon jártunk. Képek is lesznek hamarosan és bővebben itt és a Hazajáró rovatban!