Szóval, ez még az előző hétvége, de most már mindegy.

Szombaton családi nap volt, fűnyírás, telkes fuvar. Ennek kapcsán kicsit megjárattam a fókuszgyűrűt a 300-ason, fűnyírás közben megfigyeltem, hogy szép virágok nyílnak a kertben. Minden csupa zöld volt, szerencsére a fű csak mérsékelten nőtt meg az esőzés ellenére, úgyhogy egész gyorsan levágtam. És még a Nap is sütött.

A telken Miki ‘öcsémmel a kacsákat, libákat és csirkéket fotóztuk, ő volt a tartó. Mármint a madártartó. Ha sikerült megfogni úgy a kismadarakat úgy, ahogy kell, nem billegtek, nyugodtan üldögéltek. Készült néhány egészen jó fotó.

Vasárnap reggel eléggé kétesélyes volt, hogy egyáltalán érdemes-e valahová elindulni, kicsit be volt borulva, mondták, hogy jön megint az eső (nehéz volt elhinni az elmúlt két hét alapján), de végülis úgy döntöttünk, nekivágunk az eheti penzumnak.

Ezúttal nem a Hazajáró rovatnak készítettünk anyagot, de valami hasonlót csináltunk. Első úticélunk a veresegyházi medveotthon volt, ahol most jártunk először (évekkel ezelőtt a HBSE járt ott valamikor télen, vagy kora tavasszal), és megmondom őszintén, nagyon tetszett. Rengeteg medve van, hatalmas területen. Nem azt mondom, hogy ideális környezet, de sokkal jobb, mint egy 6 négyzetméteres ketrec.

A gyerekek itt is zombi-üzemmódba kapcsolnak… Ráadásul, itt a macikat nem tilos etetni, sőt, kifejezetten elvárt dolog. Azt minden gyerek tudja, hogy a macik szeretik a mézet, úgyhogy főleg mézet hoznak, amihez a bejáratnál lehet fakanalat kapni, aminek jó hosszú nyele van, át lehet dugni a kerítésen. A macik persze nemcsak a mézet (nomeg az eltévedt turistát) kedvelik, úgyhogy lehet nekik zöldséget, gyümölcsöt is vinni. A létesítménynek fontos fenntartói a látogatók, a minimális belépőjegyen túl lehet vinni ennivalót a maciknak és lehet adományokat is adni.

Nemcsak macik vannak egyébként, hanem vannak farkasok is (legalább annyira fotógének, mint a medvék), és van néhány röpképtelen gólya is, ők itt gyógyulnak.

A medveotthon szépen rendezett, kicsit látszik rajta a pénzhiány, de nagyon sok látogató van, úgyhogy szerintem jó kezekben vannak a macik. Következzenek a fotók!

Ezután még korai lett volna véget vetni a napnak, úgyhogy fogtuk magunkat és elmentünk a közeli Vácrátótba, ahol bevetettük magunkat a botanikus kertbe. A bejáratnál éppen egy bácsi kereste elveszett rokonait, szaladgált a kocsik között, aztán bent jajgatott, hogy mi lesz vele, míg végül a rokonai előkerültek valahonnan, úgyhogy akkor tényleg elkezdtek óbégatni, hogy ki merre járt, hol volt, stb. Mivel nagyjából velünk együtt jöttek be, annyira kiabáltak, hogy meg kellett állnunk megvárni, hogy kicsit előreszaladjanak, mert teljesen feldúlták a kert nyugalmát, nomeg az enyémet is.

Így aztán elindultunk, bár elég hamar elveszítettük a fonalat, hogy merre járunk, úgyhogy spontán össze-vissza bejártuk a kertet. Az esőzések miatt sok helyen volt vizes a talaj, sok helyen állt a víz, a patakban is hömpölygött a víz. Mindenesetre ez sokkal inkább szerelmes-pároknak vagy botanikusoknak való, semmint gyerekeknek, úgyhogy relatív nyugodtan lehetett sétálgatni fel-alá. Nagyon szépen rendben tartott kert, fantasztikus virágillat terjengett mindenfelé, nagyon szép. Megnéztük a mocsárciprusokat, igazán különlegesek a légzőgyökereik.

Ezután beültünk a közeli Hangulat Étterembe, ahol ettünk egy jót. Nem egy Gundel, de éhesek voltunk és finom volt. Apropó Gundel, a palacsintába csúnyán beleborult a narancslekvár, kár volt érte…

Következzenek a képek!