Vasárnap reggel időben keltünk és az idokep.hu-t szemléltem, ugyanis elég bizonytalan volt az időjárás. Kelet-Magyarországon esett az eső, Budapest vonalában enyhe borultság volt, míg nyugaton remek idő volt. Ezt támasztotta alá a reggel kiadott előrejelzés is, miszerint nyugaton korrekt lesz az idő, máshol nem annyira.

El is indultunk, borongós időben, aztán Tatabánya magasságában kitisztultak a felhők és látszott, hogy az idővel nem lesz gond.

Eseménytelen út után értünk Komáromba, ahol szépen áthaladtunk a központi körforgalmon, aznap először. Nemsoká meg is érkeztünk a Monostori erődhöz, első úticélunkhoz.

A Monostori erődről azt illik tudni, hogy 1871-ben készült el, és a legnagyobb a magyar oldalon lévő erődök közül. Ez volt a Duna jobbpartján elhelyezkedő elsődleges vár-erőd. Elsősorban a nagy létszámú katonaság és a hozzá tartozó anyagok, felszerelések elhelyezésére szolgált, tehát szó sem volt a lakosság védelméről. A komáromi erődrendszer Bécset védte. Az esetleges arrafelé vonuló seregek megállítására szolgált, illetve Bécs elfoglalása esetén menedékül a császári családnak.

Ez a gondolat a XIX. század elején bekövetkezett esemény, a napóleoni háborúk kapcsán vált valósággá, amikor Bécset tényleg elfoglalták, és a császárnak Komáromig kellett menekülnie.

Ekkor azonban még szó sem volt a Monostori erődről.

A komáromi várat a mai Szlovákia területén lévő Komárno/Révkomárom városban álló Öregvár és Újvár elnevezésű vár jelentette. Sőt, igazából Komárom városa is a Vág és a Duna torkolatában elhelyezkedő város volt, a jobbparton csak kisebb falvak (pl. Szőny, Igmánd) voltak.

A komáromi erőd (az Öregvár) 1550 körül épült olasz tervek alapján, amelynek első komoly megmérettetése 1594-ben volt, amikor a törökök próbálták meg bevenni – sikertelenül. 1673-ban készült el tíz év építkezés után az Öregvár nyugati oldalán a város felől az Újvár. Az 1682-es nagy dunai árvíz nagy károkat okozott, majd a török kiűzése után a végvári funkciókat elveszítette. Súlyos károkat okozott az 1763-as és 1783-es nagy földrengés, előbbi a zsámbéki templomot és kolostort is elpusztította ugyebár…

Az Öregvár/Újvár szerepe a napóleoni háborúkban értékelődött fel, amikor 1809-ben Bécset elfoglalták, I. Ferenc császár itt talált menedéket. Rohammunkában erősítették meg, de a császár ekkor határozta el, hogy Komáromot egy 200.000 katona elszállásolására alkalmas erődrendszerré kell fejleszteni.

Mindenképpen meg kell említeni a komáromi vár legjelentősebb kalandját, az 1848-as ostromot, amelynek során Klapka György vezetésével hónapokig ellenálltak a császári seregek folyamatos ostroma ellen. Ebben az Öregvár/Újvár mellett a jobb parton álló erődítmények közül a Csillagerőd kapta a fő szerepet, amely védte a Duna mentén és a Dunán közelítő ellenségtől az Öregvárat. A Monostori erődtől ekkor egy szerényebb palánkrendszer volt, akárcsak az Igmándi erőd. Az Öregvár védelmében a nyugaton húzódó Nádor-vonal, a keleten húzódó Vág-vonal és a Csillag-erőd vett részt.

Az 1849. március-áprilisában lezajlott első (sikertelen) ostromnak a magyar honvédség tavaszi hadjárata vetett véget. Az ekkor a várkapitányi posztra kerülő Klapka György gyorsütemű fejlesztésekbe kezdett a jobbparton, ám az erődöket nem tudta felépíteni, ugyanis a világosi fegyverletétel (1849. augusztus 13.) után az osztrák seregek nagy erővel kezdték meg a vár ostromát. Az erődben 18200 magyar katona volt, 300 ágyúval. Eleinte még többször ki tudtak törni és portyázni tudtak, jelentős hadizsákmánnyal. Végül 1849. szeptember 27-én adták meg magukat, mintegy 30.000 menlevél kiállításával, amelynek következményeként pl. Jókai Mór is mentesült később a megtorlás alól.

Az erődrendszer utolsó eleme, az Igmándi erőd (amely a Bécs felé vezető utat volt hivatott védeni) 1877-ben készült el, amikorra az erődrendszer gyakorlatilag elvesztette stratégiai jelentőségét.

A második világháború után mind a Monostori erődben, illetve az Öregvárban is a szovjet hadsereg állomásozott, úgyhogy eléggé kivonták a köztudatból ezeket az emlékeket. Távozásuk után a területet mentesítették és megindulhatott a helyreállítás.

Sajnos az Öregvár/Újvár-ba nem jutottunk be, hétvégenként ugyanis csak előzetes bejelentés alapján lehet bejutni, ami szerintem egy röhej. Hétközben is csak vezetett bejutás lehetséges, ha 10 főnél többen megjelennek, egyébként nem. Érdekes hozzáállás, mindenesetre hatékony módja annak, hogy minél kevesebben láthassák. Persze az is elképzelhető, hogy direkt nem akarják mutaogatni, azok szerint ugyanis, akik mégis bejutottak, óriási romhalmaz az egész belülről…

Amit még el kell mondani, hogy minden információ részletesen megtekinthető, elolvasható a komáromi erődrendszert bemutató honlapon! A belépőjegy 1000.- Ft volt, amely feljogosít a kiállítás napján mindhárom magyar erődbe a belépésre. Az Csillagerőd csak hétvégén van nyitva 14-16 óra között, ezt érdemes figyelembe venni.

A Monostori Erődre azt mondanám, hogy szépen rendbehozták, bajárható, hangulatos.

Az Igmándi elég lepukkant, vagy legalábbis nem igazán feltűnő, viszont a sáncárokból nyílik egy gyönyörű kiállítás, római kori szarkofágokkal, sírokkal.

A Csillagerőd is inkább csak érdekes, fel lehet menni a belső várfalra, de a hatalmas külső bástyákból és az erődöt körebevevő, ma is vízzel telt vizesárokból nem túl sokat érzékelni bentről…

Mindhárom erőd benne van az iGO iphone-os verziójában, tehát közvetlenül oda lehet navigálódni.

Az Öregvár/Újvár -ba a bejutás nem lehetetlen, de nem kivitelezhető egy ilyen ad-hoc kirándulás keretein belül. Csoportosan, előre megszervezve biztosan érdekes lehet.

Az Öregvár/Újvár mellett van a gyógyfürdő, vagy strand, amelynek oldalában van a Pipi Büfé, ami az utcáról is megközelíthető és tíz euróból ettünk két juhtúrós sztrapacskát, megittunk 1.3 liter Kofolát, és két presszókávét.

Nagyon kellemes kikpacsolódás, csak ajánlani tudom.