Halot láttam, túléltem!

Ma, talán az ősz utolsó napján, kirándulni mentünk Mónival kettesben. Megcéloztuk a Pilistetőt, mert szerettem volna őszi színeket fotózni (nem sikerült), illetve a Hazajáró rovatba be volt jelölve egy közeli, másik légvédelmi bázis, de ez autóval könnyebben elérhető volt (bár visszafelé azt beszéltük, hogy két hét múlva megcélozhatjuk a másikat is).

A félig-meddig sikerült eredeti terv helyett azonban két olyan dolgot is sikerült lencsevégre kapni, amire nem számítottam, úgyhogy következzék most az első, amely nekem (amatőr csillagászkodónak) mindenképpen nagy élmény volt.

Szóval, már bent voltunk a bázis romjai között, amikor felmásztam egy kisebb dombra, hogy onnan fotózzak le egy tornyot. Lejöttem, mondta Móni, hogy lefotóz. Ahogy fotózott, közelebb léptem kettőt és eközben felnéztem az égre, mert a szemem sarkából valami furcsára lettem figyelmes.

A Nap körül egy fénycsík világított. Szabad szemmel is látszott, de nem volt annyira feltűnő, mint a kicsit talán polarizált üvegű napszemüvegben. Egy szabályos kör alakú fénykör volt a Nap körül, mint később megtudtam, egészen pontosan 22 fokos távolságra tőle.

Nem, nem az objektív csillant be, mert szabad szemmel is látszott, de mindegyik eszközünk látta.

WOW!

Felmásztunk a központi bunker tetejére, hogy ne zavarjanak bele a képbe a bokrok, és megpróbáltuk megörökíteni. Igazából szabad szemmel is látszott, de az ebben a posztban is szereplő képek némelyikénél azért jócskán felcsavartam a kontrasztot, meg a feketét. A Flickr szettben is benne lévő iphone-s képek jól mutatják, hogy simán látható volt a jelenség.

Hogy mi volt ez?

Nos, erről majd akarok egy külön posztot összekalapálni, annyira sok érdekes dolgot találtam a neten róla, mindenesetre ez egy úgynevezett “22 fokos halo” volt, egy fényjelenség.

A jelenség lényege, hogy a 6 km körüli vagy annál magasabban lévő vékony  felhőkben lévő hatszögletű jégkristályokon megtörik a jég és a fény ilyen köríveket alkot. Vannak ennél sokkal meredekebb kinézetű fényjelenségek is, pl. amikor ún. melléknapok (angolul sundog (napkutya)) jelennek meg a vízszintes és a függőleges tengelyek mentén, ezek azonban ritkábbak (és ahogy láttam a neten, inkább télen jellemzőek).

Mindenesetre mi a legegyszerűbb jelenséget láttuk, a halo-t.

Azt viszont egyhangúan írták mindenhol, hogy ez a jelenség (függetlenül attól, hogy milyen komplexitású) időjárás-változást jelez előre, úgyhogy ezért is írtam: lehet, hogy ez volt az ősz utolsó szép napja.

Halot láttam, túléltem!” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Visszajelzés: Noormális ??? (avagy megint halot láttam) « AZso dot net

Hozzászólások lezárva.