Mókuslesen

Szombaton reggel korán felkelni eléggé extrém-sport kategória, ezúttal azért tettem meg ezt, mert két kolléganőm férjével mókuslesre mentem a Margitszigetre. Remélem, nem árulok el titkot ezzel, bár egyik kolléganőm szerint ez egy titkos helyszín és zárt körű társaság, amelybe ilyen könnyen (egy emailben kéréssel) bebocsájtást nyertem…

Nos, elég rendesen belehúzott a tél szombaton reggel, volt vagy mínusz öt fok, vittem sapkát, de így utólag egy kesztyű se ártott volna, frankón átfagytam azalatt a durván két óra alatt, amíg a mókusokra vadásztunk.

Vodpod videos no longer available.

Nagyban emlékeztetett a program arra, amikor az egyik horgásznak van egy tuti helye, ahol jó a kapás, és hívnak egy új embert. Az új ember meg csak kapkodja a fejét és próbálja meglátni a helyben azt, ami. Nos, ez nekem ezúttal nem sikerült. Egyrészt azért, mert hiányzott az igazi felfedezés öröme, másrészt talán azért, mert kicsit kellemetlen éreztem magam, hogy bekéredzkedtem…

Őszintén szólva, a helyszín is szokatlan volt, ráadásul a mókusokat sem ismerem annyira, úgyhogy nagyon gyorsan kellett alkalmazkodnom, ami nem nagyon ment… túl jól…

Szóval, jöttek a mókusok, de leginkább csak röhögtek a fa tetejéről rajtunk, a szakértők egybehangzó véleménye szerint jóllakottak voltak a mókusok és ezért nem akartak lejönni a fákról. Ráadásul ahogy haladt az idő előre, egyre több kutyás jelent meg, úgyhogy nem nagyon volt alkalmas a mókusoknak.

Hát valami ilyesmi. Nem sikerült nekem túl jól a mókusles, nincs hozzá se ruhám, se felszerelésem, se türelmem (főleg miután bekapcsolt a zsebemben a Blackberry és elolvastam egy céges emailt), úgyhogy ezt vagy megpróbálom még egyszer egyedül, vagy egyelőre felfüggesztem…