Mi is az a HDR?

Úgy emlékeztem, írtam már ilyet, de úgy látszik, elvesztek a fordításban, úgyhogy röviden vázolom a témát újra!

A HDR a “high dynamic range” szavakból összerakott mozaikszó. Jelentése az, hogy a HDR technológiával készült képnek nagyobb a dinamikája, mint a nem azzal készült képeknek (ennek is van neve, LDR). A magas dinamika tartomány azért izgalmas a fotózás számára, mert a fényképezőgépek és az emberi szem eltérően érzékeli a nagy fényerejű világos és kis fényerejű sötét felületeket egymáshoz közel. A csodálatos emberi szem, amelyet a legmodernebb digitális érzékelőkkel sem tudunk utolérni, mindkettőt engedi látni, míg a digitális fényképezőgépek vagy a sötétre vagy a világosra optimalizálják a fényleképezési paramétereiket, ezért ha a sötétre optimalizálnak, akkor a világos részek túlexponáltak lesznek, ha a világosra, akkor a sötét részek alulexponáltak.

Az alábbi képen ezt illusztálnám egy egyszerű példával. Az általános iskola óta tudjuk, hogy a téglatesteknek, ha egy irányból süti őket a fény, nem nagyon van azonos fényességű oldaluk. Ha pedig ennyire egy fényforrást használunk, akkor látszik, hogy a dobozka jobb oldala fényes, a bal oldala pedig sötét.

Ekkor jön a képbe a HDR technológia, amely az ún. exposure bracketing funkció segítségével (de akár manuálisan is) több expozíció készül, egészen az alulexponálttól a túlexponáltig. Ekkor elvileg mindegyik részletről van egy korrekten exponált képünk. Hogy hány kép készül és hogyan, az mindenkinek a tudása/szokása szerint változhat. Nekem a Kodak P712 öt expót csinált egy Fé-nkénti lépésekkel (-2, -1, 0, +1, +2), a Sony Alpha 200 három képet csinál 0.7 Fé-nként  (-0.7, 0, +0.7)(de néha át szoktam verni manuális módban, akkor kilenc képet csinálok -2 és ) – a Sony ebből a szempontból nem kielégítő teljesítményt nyújt, sokan vártak firmware-frissítést ezügyben a Sonytól, de végül ehhez a modellhez sosem készült firmware-frissítés.

Az okosabb gépek képesek az így készült képeket már a helyszínen összekeverni, alapszintű eljárásokkal. Ilyen a kollégák Nikon D90-e, ha jól értettem. Az igazi eljárások azonban az utómunkálatoknál kerülnek elő. A RAW-ban fotózott képeket valamilyen szoftverrel (Photoshop, Photomatix Pro, egyéb) lehet összeilleszteni, ekkor a különböző paramétereket egyenként lehet állítani. Ekkor láthatóvá válik a külön képeken túl sötét vagy tú világos részlet is. Ugyanezt csinálja alapszinten az iPhone kamerája is, az alábbi képen látszik a HDR lényege!

A HDR lényege tehát az, hogy közelebb hozza a digitális fényképezőgép által készített és a monitoron megjelenített képet az emberi szem által látott képhez.

Fontos, hogy igazán jó HDR képet csak mozdulatlan tárgyakról lehet csinálni, tehát például egy forgalmas utcáról (mozgó emberekkel, autókkal) nem igazán lehet. A másik fontos kitétel, hogy a JPG tömörítésen átesett (tálalásra kész) képekkel sem lehet túl sok mindent kezdeni, mert sok információ hiányzik már belőlük. Az ún. “egyképes HDR-ek” pedig szimplán átverések, photoshop manipulációk sora, amelyek bár a végeredményt tekintve lehetnek akár magas dinamikájú képek, azaz HDR-ek, igazából azonban nem azok.

A másik észrevétel, hogy nagyon gyakran előfordul (velem is, nem vagyok kivétel), hogy “megszalad a csúszka”, a saturation, a lumonisity erősebb lesz, mint ami az eredeti célt szolgálja, ekkor keletkeznek azok az inkább már művészies kategóriába tartozó túlszaturált, vibráló színű képek, amelyeket a legtöbben valószínüleg a HDR-el azonosítanak. Nem tagadom, én is beleestem ebbe a hibába – néha még ma is – de ez az eszköz nálam arra szolgál, hogy valamelyik apró részletre irányítsam vele a figyelmet.

A HDR tehát egy észrevétlen eszköz lehet egy profi kezében, míg egy lelkes amatőr kezében egy egyedi látványvilágot kialakító stílus módszerévé léphet elő.

Nézzünk egy példát egy rossz és egy jó képre!

Az első az egyik első HDR próbálkozásom, értelemszerűen a feledhető kategóriába tartozik. Izzadtságszagú, bemozdult, fehéregyensúly sehol, a tárgyak körül halo (ami ha direkt van, akkor jó, de egyébként hiba), katasztrófa.

2006

Mondhatjuk nyugodtan, hogy 4 évvel és több tízezer képpel később, meg egy generációval későbbi képalkotórendszerrel felszerelkezve sikerült egy valamivel jobb képet csinálni.

2010

Jó, persze, itt a Nap is sütött, de itt látszik egy visszafogott HDR-kezelés mennyivel feldobja a képet (a HDR itt a pillér két oldalfalánál figyelhető meg a legélesebben).

Összefoglalva, a HDR visszafogott alkalmazása (akár beégetett firmwareként (l. iPhone)), akár művészi(es) túlzásokba csábító szoftverek alkalmazávál) egy olyan technikai eszköz a fotós kezében, amelyet a megfelelő helyen és pillanatban alkalmazva emelheti a fényképei minőségét és a nézők örömére (is) szolgálhat.

Az összes HDR-technikát alkalmazó képemet az alábbi diavetítésben tekintheted meg:

Vodpod videos no longer available.

Hát, röviden ennyit a HDR-ről.

Mi is az a HDR?” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Köszi a cikket, sokat segítettél egy kezdő fotósnak!:)

Hozzászólások lezárva.