A Hochtortól lefelé vezet az út a déli oldalon, egészen a Heiligenblutba vezető út becsatlakozásáig süllyed. A lefelé haladó oldalon is megálltunk egyszer, ugyanis szép kilátás nyílt a kopár hegyekre. A körforgalomtól indul el felfelé kapaszkodás, a bal oldalán a pazar kilátással a karintiai Mölltalra, a csodálatos kis falura, Heiligenblutra. Az első szép kilátást biztosító hely a Schöneck, talán nem véletlenül ez a neve. Idáig vezetett az első etap.

Schöneck után egyre magasabbra jutunk fel, az utolsó részen, itt már többször felbukkan a Glockner-vonulat, de mi sajnos nem sokat láttunk belőle. A Glocknerhausig 2132 méter magasra kapaszkodik fel az út, az itt lévő nagy parkolóban volt a Giro d’Italia idei királyetapjának befutója. A Glocknerhaus arról nevezetes, hogy itt szállt meg Sissi, amikor erre járt. A másik érdekesség, hogy innen nyílik kilátás a Pasterze gleccser vizét felfogó duzzasztóra, a Margaritzensee-re (ez később még kap szerepet, érdemes figyelni!).

A Glocknerhaus után már tényleg nincs sok hátra, az utolsó 250 méter szintkülönbséghez kell a gázpedált nyomni. Ezen a szakaszon egy szép kis patak található, ahol szép időben érdemes elidőzni, illetve az út egy részét egy vasbeton tető védi a lehulló kövektől és a lavináktól(?). Ebből a félig-meddig alagútból kibukkanva szinte váratlanul ér az ember a Kaiser-Franz-Josef-Höhe-re, a 2369 méteren lévő végcélhoz. Bekanyarodunk a 4(5?) emeletes parkolóházba és már meg is jöttünk. Ott vagyunk. Visszafogott öröm.

A látványról, a benyomásokról részletes poszt készül.

Folytatása következik….