Kész vagyok. Meg a fürdőszoba is. Megint.

Ráfért már a fürdőszobára a frissítés, olyan ez, mint mondjuk egy MacBook Pro, jó volt a régi is újnak, aztán kicsit megfakult, bekarcolódott, odavágtad a sarkát, aztán az új az újra tiszta, száraz érzés.

Nahát, ilyen az új fürdőszoba is. A csaptelep kicsit már szivárgott, a mosdón megjelent egy hajszálrepedés, a fugában elvékonyodott az anyag és kezdett hiányos lenni, az alsó szekrény a végét járta a fentiszivárgás miatt és kicsi is volt, a felső szekrény is kezdett egy-két helyen szétázni, úgyhogy egy csomó dolog meg lett csinálva teljesen házibarkácsban, az ún. szakemberek kizárásával (ennek is van egy története, de most (is) hagyjuk):

• mosdókagyló-csere
• mosdó csaptelep-csere
• lefolyórendszer-csere
• tükrös szekrény-csere
• mosdó alatti szekrény-csere
• fugajavítás 3 négyzetméteren
• mosógépszintezés.

Semmi különös, csak ennyi. De mind-mind tartalmaz egy-két olyan részletet, amire ráillik a gigaszop@s jelző, mert

• a mosdókagylóból újat választottunk, amely azonban nem kompatibilis az eddigi csavarokkal, úgyhogy a meglévő, falon átfúrt és utána lecsempézett csavarokat le kell vágni. Figyelem, a szikraeső súlyosan károsítja a csempe zománcát!
• Az új csaptelep jó, de több százezer panellakás hazájában csak az alábbi KMT (kád-mosdó-tus) csaptelepeket kapni:
  • 8 kHUF-ért valami német/olasz nevű kínai vacakot,
  • 26 kHUF-ért valami bizalomgerjesztőbb cuccost,
  • 19 kHUF-ért MOFÉM-t.
    Ez utóbbi lett a nyerő, apró szépséghiba, hogy egy hét a beszerzése és amikor a jobbos/balos választékból rosszat rendelnek, akkor ez plusz még egy hét.
    Ehhez jön az, hogy a csaptelepet rögzítő csavar természetesen nem 13-as, mint a régi, hanem 11-es, úgyhogy irány az OBI új csőkulcsot venni!
• A lefolyórendszer mérete természetesen nem egyezik a régivel, mindegy, mert amúgy sem bírom lekalapálni a szűrőt a mosdóról, kuka az egész. A mosdóra csavarozott szűrőhöz természetesen rövid a hozzáadott műanyag csavar, ami persze fém anyával találkozna, ha elég hosszú lenne. Anyátok! A csavarboltban szerzett nikelezett csavar három nap alatt már rozsdás, úgyhogy házi feladat szerezni egy jó kis rézcsavart, mint amilyen az előző volt és 13 évig bírta gond nélkül. Ehhez természetesen még hozzájön a háziasszony riadt homlokráncolása, amikor a két amatőr víz-szaki este a harcot feladva közli, hogy itt ma nem lesz fürdés, mert nem látjuk hogy mivel lehetne összekötni a térben és méretben nagyon más helyzetben lévő lefolyócsöveket… Ne ess pánikba, legyen nálad mindig törülköző! De minek, ha nincs víz? 😉
  Persze másnap reggel a helyzet egy csapásra megoldódik, mert a gyártók gondoltak erre, csak az amatőr víz-szakik nem látták át elsőre a választékot…
• A tükrös szekrény felrakása sima szám… lenne, ha nem lenne öt centivel távolabb a felfüggesztő fül a hátulján, mint a réginek. Apósom évtizedes fémipari rutinja nélkül ez még mindig a dobozban lenne, hiszen a 3,5 centis, mindkét oldalról csempézett betonfalba nem lehet új csavart fúrni.
• Az egyébként a mosdót tartó szekrény egy külön vicc. Valószínóüleg elküldtek valakit az IKEA-ba, hogy lemásolja a szekrényüket, ami annyira sikerült, hogy bár a módszer hasonló, de a kivitelezés és a minőség az ZS-kategória. A szekrényhez adott szerelési rajz olyan csavarhelyeket mutat, amelyek nem léteznek, úgyhogy okozott némi fejtörést, hogy akkor mostezthogy?, de végülis az IKEA-s rutin segített. Persze az összeszerelés az első lépés, utána jön az aprítás, ugyanis a lakótelepi vízcsövek olyan helyen jönnek-mennek, ahol a szekrénynek borítása van. Úgyhogy adtam neki a dekopír-fűrésszel, persze ez is kétszerre, hiszen elsőre még nem látszott, hogy hol kanyarog a szifon.
• A fúgajavítás az már csak amolyan hab a tortán, 5 nap a teljes száradás – ezt hogy oldod meg egy működő háztartásban? Ráadásul ez csak később derül ki, hogy mennyire tartós. Mindenesetre van egy vödörnyi fugázó, ha gond lenne…
• A mosógépszintezés az már kutyafüle, persze csak ha egy kínai cirkuszi akrobata hajlékonyságával tudsz a mosógép lábaihoz hozzáférni….

Mindenesetre semmivel sem összehasonlítható érzés, amikor minden a helyén van, az illesztések nem csöpögnek harmadik összerakás után, és minden gyönyörű, működik, nem ereszt, nem szivárog…

Ja, mondtam már, pénteken a bejárati ajtóra teszünk műbőr-borítást?! Újabb Mekk-mester plakettünk lesz meg… 😉