Misike arcai: a komoly fiatalember

A pünkösdi hétvégét nagyon aktívan és vidáman töltöttük, ez persze nagyban volt köszönhető a kellemes időjárásnak is. Amolyan alpesi nyár volt egész héten, ami kitartott a hétvégére is – imádom a hűvös reggeleket és a forró délutánokat. De visszatérve a fő témához, a felújított erkélyen helyükre kerültek a virágok – néhány bent telelő virág kikerült az ablakpárkányra, a muskátlik a korlátra, és egy nagy lila virág pedig a falra. Na tessék, már megint elkalandoztam…

Szóval a hely immáron tökéletesen alkalmas egy kis pihenésre, üldögélésre, ruhaszárításra, ki mire akarja használni. Csináltam is néhány fotót Misikéről szólóban, de készült néhány családi csoportkép is.

Szóval, ennek a sorozatnak a címe a pünkösdi komolyság is lehet, tekintettel arra, hogy a pünkösdi képek közül a komolyakat emelném ki, miközben persze sok vidám fotó is készült (lesz majd a végén URL).

Kezdjük is a képeket egy olyan fotóval, amiről első körben az jutott eszembe, hogy Őfelsége trónol…

A képen sajnos nem látszik, de a kezével a pihenőszék biztonsági övét fogja, mintha a derékszíját fogná – méltóságteljesen.

A következő kép is nagyon jellemző, ezt az arckifejezést szerintem a nagyapjától leste el, ő szokott így nézni, amikor figyel.

Az “Apa, ne fotózzál már!” arckifejezést már be sem kell mutatnom…

Aztán következzék itt egy másik nagyon komoly arc, egy igazi imázs-kép, szigorú államférfiak szoktak így nézni az ég felé választási plakátokról, nem?

Végezetül zárjuk a sort egy olyan fotóval, ami nekem fotós szempontból nagyon tetszik, mert szépek rajta az árnyékok, miközben Misike anyjának nem tetszik, mert Misike éppen mindkét kezét készül bekapni…

Persze ha valaki vidám képekre vágyik, akkor elég ide, vagy ide, vagy ide, vagy oda kattintani, úgyhogy nagyjából egyenlő az arány, de most valami miatt úgy éreztem, hogy inkább a komoly fotókat emelném ki!

Folyt. köv!