18 hetesek lettünk!

Illetve csak egyvalaki, a magzatunk. Ezt az ebben a korban szükséges, ún. “genetikai” ultrahanggal ünnepeltük, ami arról szól, hogy ilyen számba veszik a magzat belső szerveit, kezét, lábát, ujjait, így keresve olyan elváltozást, amely genetikai eredetű betegségre utalhat.

Mivel ezeket a genetikai betegségeket a korábbi Koryon-boholy mintavétellel kizártuk, ezért igazából nagy izgalom nem volt, sokkal inkább azért vártuk annyira ezt az ultrahangot, mert már régen jártunk orvosnál és kiváncsiak voltunk a gyerekre, hogy hogy van és mennyit fejlődött.

Új fejlemény, hogy mivel a kromoszóma-vizsgálat során a neme is kiderült, ezért nevet is választottunk neki, ami nem volt túl nehéz, mert elég nagy volt az egyetértés. Mivel a leendő gyermek mindkét nagypapája és dédpapája is a Mihály nevet viselte, adta magát ez a név. (Persze nem V. (ötödik) Mihály lesz, csak simán Mihály.) Így aztán az alábbi videón már így szerepel, következzék Misike 18 hetes magzat korában a mamája hasában, ahogy pörög és forog és bújkál a doktornéni kiváncsi ultrahangos kamerája elöl!

Jó szórakozást!

(Németországból érkező látogatóimnak itt a zenementes, vágatlan videó linkje, amelynek az első 12 perce a fenti videó némi kommentárral és zenével…)