A Kultúrális Örökség Napjai 2011 rendezvénysorozat keretében jutottunk el Fehérvárcsurgóra, a Károlyi-kastélyba.
Ez a kastély a gödöllői Grassalkovich-kastéllyal versenyben van az első helyért a Magyarország legszebb kastélyai versenyben, sőt, a tavaly Gödöllőn látottak alapján nyerésre áll. Ez a kastély ugyanis tokától bokáig fel van újítva.
De nem volt ez mindig így…
1853-ban került a Károlyiak kezébe. A kastély átépítése a bécsi tervező, Heinrich Koch tervei alapján készült, akinek helyszíni képviselője Ybl Miklós volt. Gróf Károlyi György 1877-ben bekövetkező halála után a kastély fia, Viktor örökölte, majd az ő korai halála után testvére, Károlyi Gyula lett.
1910. körül eklektikus, barokk átalakítása során kapta a főszárny homlokzata a félkör alakú bővítést.
Az uradalom utolsó birtokosa Károlyi István volt, a második világháború alatt a budapesti Madách-színház alapító-tulajdonosa volt.
A háború után a kastélyt és a birtokot államosították. 1946-tól a Fővárosi Gázművek üdülőjeként üzemelt, majd 1955-ben görög gyerekek menekültotthonának jelölték ki, később állami nevelőotthonként működött. 1979-ben ürítették ki életveszélyes állapota miatt.
1995-ben került a kastély a Műemlékek Nemzeti Igazgatóságához. 1997-ben a Párizsban élő Károlyi György által létrehozott Károlyi József Alapítvány és a MÁG együttműködési szerződést kötött a kastély közös felújítására és hasznosítására. Jelenleg a kastélyban működő kulturális találkozóközpont az Európai Kulturális Találkozóközpontok Hálózatának tagja. A kulturális funkciók kiegészítésére és azok „eltartása” érdekében a kastély célja a turisztikai áramlatokba való illeszkedés a szállodai és vendéglátási részlegek segítségével. Ez a terv 1995-ben elnyerte az UNESCO Kulturális Világörökség Évtizedének emblémáját. Az alapítvány tudományos és kulturális tevékenységével egy időben a Károlyi Kastély Fejlesztő és Üzemeltető Rt a kastély rendezését folyamatosan végzi.
Álljon itt egy videó a felújítás befejezéséről:
A leszármazottak egyébként a kastély egyik oldalszárnyának végén lévő épületrészben laknak.
A kastély szerintem mindenképpen jó példája annak, hogyan lehet megbékélni a múlttal. Ebben az esetben példás együttműködés keretében az annak idején szégyenletes módon kiebrudalt tulajdonosok leszármazottaival együttműködve sikerült felújítani a kastélyt és remélhetőleg sikerül működő létesítménnyé varázsolni. További tervek vannak a kastélykertben lévő tó felújítására. Remélem a bejáratnál lévő romos gazdasági épületekkel is kezdenek valamit.
Összességében elmondhatom, hogy egy nagyon pozitív élmény volt ebben a gyönyörűen helyreállított kastélyban körülnézni. Sajnos a nap további részére tartogatott negatívabb élményeket – legalábbis a kastélyokat illetően.
Források:
Az összes kép megtekinthető alább (Facebook és RSS-olvasóknak itt a közvetlen link):
AZso dot net 