Hogy nem lett Sony A65-m?

Hát, ez nem volt egy egyszerű történet. Nem is tudom, mikor kezdtek el beszélni arról, hogy jön az új Sony DSLT generáció, ami teljesen leváltja a meglévő APS-C méretű érzékelővel gyártott Sony DSLR-ket.

Mindenesetre nagyjából egyidőben ezzel fogalmazódott meg, hogy akkor le kell cserélni a jó öreg kétszázast, mert a gyermeket majd fullHD-ban kell videózni. A “minél kevesebb kütyüt vigyünk magunkkal” elvet magunkévá tettünk, ezért adta magát az ötlet, hogy az újonnan megjelenő DSLT-k közül válasszak.

A technikai paraméterek elképesztőek: 24 Megapixel, gyors minden (autófókusz, sorozat, képfeldogozás, stb.). XGA-OLED elektronikus keresője, DSLR-mérete rendkívül kedvezővé teszi mind a magnéziumvázas, időjárásálló A77-t, mind a harmadával olcsóbb A65-t. A várható ára miatt nekem tökéletes választásnak tűnt ez utóbbi, úgyhogy íme a promóció róla (állakat felkötni):

Aztán elkezdtek jönni az információk. 280 000 körüli ár, október közepi megjelenés. Aztán jöttek a tesztek. Aztán elkezdtek jönni a rossz hírek: a thaiföldi árvíz miatt nem tudtak a dolgozók bemenni a gyárba, így a gyár leállt. Aztán néhány nap múlva jött a legrosszabb, a gyárat, ahol a Sony kameráit gyártják, 3 méter magasan beterítette az árvíz.

A hírek szerint legalább egy hónap, mire lemegy a víz és egyáltalán vissza tudnak menni a gyárba (azóta majdnem egész Bangkokot elöntötte a másfél méteres víz), illetve legalább 3 hónap, mire újraindítják a termelést.

Persze ez erősen elméleti határidő.

Az első hírek hatására rögtön egy hónappal arrébb ugrott a bejelentés dátuma. A hivatalos bemutató megvolt a Fővárosi Nagycirkuszban, mindenki áradozott, különösen a majd’ 400k HUF-ba kerülő 77-esről, sőt, állítólag egy szállítmány A65 érkezett is a Sony Centerbe, a Kecskeméti utcába, közben azonban rá kellett jönnöm, hogy a várható járulékos költségek (mikrofon, steadycam állvány, objektív) miatt nem az én árkategóriám ez a készülék. Úgy jártam, mint 2009-ben, amikor a jó öreg kétszázast vettem, akkor is egy nagyobb modell, a Canon 550D felé kacsingattam, de aztán be kellett látnom, hogy az is meghaladja a lehetőségeimet.

Nem volt egy egyszerű lelki folyamat, mire meghoztam a döntést, hogy nem tudok várni az A65-re és megfizetni sem tudom, ahogy mennek felfelé az árak.

Nagyjából ennyi.