Ott voltam a születésekor. Az osztályfőnökünk kivitt minket a Kossuth térre. Sosem láttam ennyi embert a metróban, nehezen jutottunk ki. Nem láttuk Szűrös Mátyást, az MSZMP politikusát, aki kikiáltotta a harmadik magyar köztársaságot. A tömeg fújolt, amikor a Szovjetunióhoz fűződő barátságunkat említette, és éljenzett, amikor az USA-t említette. Ott voltam 1989. október 23-án.

A halála pontos dátumát nehezebb megállapítani, tekinthetjük az új alaptörvény megszavazásának napját, 2011. április 18., de tekinthetjük a Magyar Köztársaság hivatalos végét 2011. december 31-t is, hiszen másnaptól országunk neve Magyarország. Konkrét névhez sem fűződik, hiszen több ember nevéhez fűződik az új alkotmány kidolgozása, elfogadása.

Nem azzal van a baj, hogy nincsen benne a nevében a formája, hiszen vannak országok így, pl. Szlovákia, Románia, Ukrajna, Lengyelország – de talán a felsorolásból is látszik, hogy ez inkább a Kelet-Közép-Európa környékén kavaró nemzetállamok sajátossága.

Hogy miért ennyire fontos megváltoztatni egy ország nevét (járulékos költségeiről szívesen látnék egy objektív kimutatást), azt nem tudom, de nem értem én már a politikát. Nem értem, hogy miért fontos szoboráthelyezésekre költeni milliárdokat, vagy díszkivilágításra költeni százmilliókat, mint ahogy új államtitkári autókra sem értem, miért költenek, amikor az iskolákban nincs fűtés meg ebéd, de ez túl demagóg így, nyilván valami számomra felfoghatatlan összefüggésrendszerben mások a prioritások.

Lehet ezt a dátumot szimbolikusnak is tekinteni, hiszen bár az ország államformája továbbra is köztársaság, az új alaptörvény (nem alkotmány, mert az olyan, mint a megszorítás, szitokszó) egy új országot alakít ki, amelyben minden a feje tetejére áll a korábbiakhoz képest. Csorbítja az emberi jogokat, miközben kétharmados törvényekkel betonoz be olyan állapotokat, amelyeket lehet, hogy nagyon gyorsan kell(ene) majd egyszer megváltoztatni.

Mindegy, nálam sokkal okosabb emberek elmondták/elmondják ezt majd később.

Szóval, sok szónak is egy a vége, az a szabad ország, amelynek születésekor ott bábáskodtam pár százezer emberrel 1989. október 23-án, az ezekben az órákban eltűnik a térképről és helyére egész más kerül. Egy másik Magyarország.

Boldog új évet, emberek!