A Kossuth tér eltűnő szobrai – 1. rész: Némi bevezető

Amikor tavaly októberben felröppent a hír, hogy a kormány, az Országgyűlés, a nemtudomki úgy döntött, hogy átalakítják a Kossuth teret, már akkor kiszaladtam fotózni, mert úgy tűnt, hogy ez is egy rapid akció lesz.

Persze mostanra érett meg az idő az első részhez, nem eszik olyan forrón a kását.

Nem vitatható, hogy a főváros egyik legfrekventáltabb tere felújításra szorul. A belváros amúgy egy rendkívül romos környék benyomását kelti, ennek méltó része a Parlament környéke, ahol a helyhez és a korhoz méltatlan, ideológiailag kusza részek váltogatják egymást.

Ennek ellenére úgy gondolom, a teret nem átalakítani kellene, hanem felújítani. Egyszer kellene már jönnie egy olyan hatalomnak, amit nem érdekel egy város organikus fejlődése során létrejött kaotikus kuszaság, csak az, hogy ne repedjen szét az aszfalt, hogy csendesen járjon a villamos és biztonságosan hozzá lehessen férni a magyar demokrácia jelképeként is működő épülethez. (De mondhatjuk fordítva is: Egyszer már vége lehetne annak, hogy egy hatalomra került párt azt tartja legfontosabbnak, hogy csak az általa magasztalt történelmi személyek szobrai között keljen át a tér repedezett aszfaltján kutyaszart és sittet kerülgetve.)

Ehhez az eltelt 22 évben fel kellett volna nőni, de úgy látszik, hiába száműzték a szovjet antihősöket a szoborparkba, a folyamatosan formálódó ideológia mindig talál magának újabb és újabb meglévő szobrokat, amelyek aktuálisan vállalhatatlan személyeket ábrázolnak, eszméket fejeznek ki és mindig talál saját példaképeket, akiknek a szobra jobban kifejezné a saját eszmeiségüket.

Az is lehet, hogy ezzel nincs akkora baj.

Egy bibi van ezzel, bármennyire is demagógnak tűnik. Ennek a csóringer országnak nincs erre pénze. Persze, demagógia azt mondani, hogy inkább másra kellene költeni azt a másfél-két milliárd jó magyar forintot, amibe például ez az akció kerülni fog, de akkor is ez merül fel bennem először.

Elmondom azt is, hogy miért.

Ebben az országban 22 éve az megy, hogy az aktuális, kormányon lévő érdekcsoport megpróbálja helyzetbe hozni a földijeit. Ezzel önmagában véve talán még nagy baj sincsen (dehogynincs), de az, hogy a piaci körülmények között esélytelen cégeket túlárazva helyzetbe hozni annyit jelent lefordítva, hogy DRÁGA. Az adófizetők pénzébe, sőt az adófizetők munkájának jövőbeni eredményére felvett hitelekbe kerül.

A folyamatos és egyre nagyobb mértékű eladósodásnak van egy másik mellékhatása is az egyre nagyobb rózsadombi kastélyok mellett, az ország általános állapota, szellemi, erkölcsi, fizikai állapota folyamatosan romlik, hiszen nem arra költik az adófizetők pénzét, hanem másra.

22 éve egyik kormányzat sem nyúlt hozzá érdemben a nyugdíjrendszerhez, az egészségbiztosítási rendszerhez, a nagy ellátó rendszerekhez. Úgyis fogalmazhatnánk, hogy nem alkottak maradandót ezekben a témákban.

És ez valamennyi kormányra igaz.

Úgy tűnik, bár ez a kormány rengeteg törvényt alkotott és látszólag óriási munkával ellökték a nyugvóponti állapotból az országot, ők sem bírják megállni, hogy ne kezdjék el a saját lábnyomukat elkészíteni. És ennek az időszaknak az egyik legmaradandóbb emléke a Kossuth tér sokat vitatott és nagy felháborodást keltő átalakítása lesz – legalábbis ami a külcsínyt illeti.

Pedig sajnos millió jobb helye lenne annak a temérdek pénznek, de ha csak egyszerűen nem költenék el, már azzal is beljebb lennénk adósságkezelésileg.

A Kossuth tér átalakítása 2012. február 26-án, vasárnap kezdődtek meg, az ún. “baltás forradalom” keretében, amelynek során a Parlamenttől északra fekvő térség növényzetét eltávolították.

Ezek után következik a terület átvizsgálása (éppen ma találtak egy aknagránátot – gyaníthatóan lesz ott még egy-két meglepetés), régészeti feltárása, majd ezen a részen kerül kialakításra a 400-500 férőhelyes, az Országházat kiszolgáló mélygarázs kialakítása.

Várhatóan lecserélik a Kossuth szoborcsoportot (ezügyben a korábbiakon túl várható még egy-két csörte Kaposvárral, ahol a régi szoborcsoport található jelen pillanatban) illetve József Attila szobra is elkerül mostani helyéről (amivel kapcsolatosan a jogörökösök nem nagyon szeretnék, ha túl messzire kerülne mostani helyérő).

A tér elvileg az 1944-es állapotára fog leginkább emlékeztetni, amivel kapcsolatban persze felmerül az 1956-os emlékművek megmaradásának kérdése, illetve Nagy Imre szobra, illetve a tér déli részén lévő Kovács Béla szoborral, hiszen azok nem léteztek 1944-ben.

A tér átépítése 2014 májusára készül el, vagyis az új országgyűlés már az új teret fogja használni elvileg.

Az elkövetkezendő részekben megpróbálok emléket állítani a tér azon állapotának, amely az én életem nagy részében létezett és nem zavart.