Téli csapadék, hákettőó, röviden hó. 😉
Hirtelen, váratlan megjelenése megbénítja a trópusi országokat, mint pl. Magyarország, Egyiptom, stb.
Váratlan felbukkanása esetén a hatóságok azt javasolják a népnek, hogy aki teheti, az maradjon otthon.
Aki nem teheti, az menjen dolgozni, mert valakinek azt is kell, persze a takarítatlan utakon közlekedni nem egyszerű. Így például a dolgozni vágyókat szállító és nyári gumit használó buszok, behavazott villamosok sem jutnak előre. Ne is említsük a hegyi utakat és a gigantikus felüljárókat.
A hó alattomos, mert ugyan jól megjósolhatóan érkezik, ennek ellenére mindig rosszkor jön. Képes éjszaka, hajnalban, de akár reggel is. Még a nemzeti időjós hálózat is képes előre látni, pedig ők általában inkább csak hátrafelé néznek (nyilazás közben főleg)…
Amíg a hó esik, sokak nem érdemes takarítani, mert olyan, mintha esőben lapátolnánk egy tóból a vizet kifelé. Így gondolják például a hóeltakarításért felelős hatóságok. Ezt nem feltétlenül gondolják így a gyalogosok, az autóvezetők, buszsofőrök, de ez senkit sem érdekel.
Magyarországon olyan kevés a hóesés és olyan ritka, hogy sokan úgy gondolják, nem is érdemes felkészülni se rá. Így nem vásárolnak ún. téli gumit az autójukra (F1-rajongóknak: lágy keverékű extrém esőgumi), mert ők majd megmutatják. Ezzel egészen addig nincs baj, amíg a sok ostoba ember, aki bedől ennek a marketingrizsának, és vesz téli gumit, többségbe nem kerül, hiszen az először elindulni, majd a bátorságban sebességet gyűjtött autóval megállni képtelen versenyzők általában egy téligumis autóban landolnak, a karosszéria-lakatosok nagy örömére.
Magyarország az az ország, ahol a tömegközlekedési eszközökön is nyári gumi van, de például a mentőkön a semmit sem érő négy-évszakos szett a népszerű.
Magyarországon olyan ritka a hóesés, hogy a hatóságok szinte alig képesek megbirkózni a leesett hóval még a lakosság 20 százalékát rejtő fővárosban sem. A várakozás, a gépek üzemkészen tartása, a sofőrök alpesi országokban való kiképzése olyan költségeket ró a nemzet vállára, amelyeket nem tud kigazdálkodni…
Javasolnám Magyarország trópusi országgá minősítését (így már nem csengene olyan idegenül a banán-köztársaság kifejezés sem), amelyben hóesés esetén egyszerűen katasztrófa sújtotta területté lehet nyilvánítani országrészeket! A hó fogságába esett, segítséget hiába váró honfitársaink sajnálatos fagyhalálát méltó módon meggyászolhatnánk.
Később ezeken a vidékeken hófalba fúródott autókat formázó szoborparkokkal lehetne emléket állítani a butaságnak.
Következő részünkben az ónos esőről értekezünk! 😉
AZso dot net 
Reggeli élményeim:
Hat órakor intenzív hóesés fogadott, ahogy felkeltem. A Rózsa utca tőlünk látható részén nem volt letakarítva. Gyenge forgalom volt.
Nyolc után indultam munkába, miután sikerült letakarítani a kocsit, amin durván 10 centis hó volt. Talán mintha fel lett volna sózva az út, mert latyakos volt, de régen történhetett, mert végig az Árpád út – Váci út vonalon mély vájúkban közlekedtek az autók. Sávváltás nehézkes volt.
Az Árpád-hídon látszott, hogy a két belső sáv le volt takarítva, de a külső sávból szinte ki sem tudtam jönni, úgyhogy maradtam ott.
A pesti oldalon 2 fok volt, a budai oldalon 0.
A Frangepán utcánál sikerült egy 20+ éves Honda Civic mgé beragadni, aki a széles nyári gumijaival gyakorlatilag nem bírt elindulni a lámpától, csak némi kínlódás után. Kivártuk.
A villamosok nem jártak a hídon, gyalogosok a járdákon (néhányan a síneken). A járdát takarították és néhány bringás is küzdött az útviszonyokkal (a járdán/bringaúton).
Fél óra alatt így is beértem.
Hát jó neked. Én miután kinyitottam a csipám látom: havacska. De jó, a bénák otthon maradnak. Régről így emlékeztem, hogy ez így szokott lenni. Nem nyert: most az önbizalom győzedelmeskedett a realitás felett. Miután sikeresen átkompoztam a vízen (már itt láttam nyári gumis bénázókat) a 11-es úton cammogtam volna befelé. Szentendrén csiga lassú volt(15 km/h max). Szentendre békás között lehetett menni úgy 70-el. Békás után megállt minden. 1 óra alatt sikerült mennem 250m-t. Mint azt rádióból megtudtam: a 11-est lezárták a Mozaik utcai felüljárónál baleset miatt. Így jobbra el régi szentendreire és irány haza. Szerencsére ebből melóhelyen -most- nincs gond. Hókotrót hazafelé jövet láttam a tükörből. Azt az egyet. 😉 Hazafelé laza 50-es átlag. Nem terepjáró, nem SUV, nem összkerekes hárombetűs űrtechnika-cunamit felvonultató autó. Egy abstelen, 11 éves Toyota Corolla, közepesen ótvar téli gumival, jó pár telet átvezető átlagos sofőrrel (ez vónék én). Kedves autós és kamionos sofőr társak: miért nem lehet eldönteni: képes vagyok rá? És a vas? Ha nem, akkor nem autóba ülni. Nem olyan bonyolult ez.
Hát igen, a Mozaik utcai felüljárónál egy teherautó keresztbe fordult (alighanem visszacsúszott esetleg lecsúszott), bemattolta a budai oldalt. Kollégám onnan fordult vissza és jött a Kórház utcába dolgozni a Megyeri-hídon át, ami egy jó 20-25 kilométer a másféllel szemben, ami hiányzott neki a célbaérésig…
Megvan ennek a vidéki létnek az előnye, de azért vannak esetek, amikor jobb benn a városban… Erről lehetne sokat “vitázni”.
Ezt a látványt hiányoltam ma az Árpád hídról (persze oda három kotró és egy sózó elég lett volna):