Az előző év utolsó fotózása Szilveszter napján volt, egy régi adósságot jártunk körül Misikével, az álldogálást. Misike már december eleje fel tudja húzni magát, és ezt alkalmazza is rendszeresen és nagy-nagy jókedvvel.

Az igazi premier a kiságyban kezdődött, amit mára odáig fejlesztett Misike, hogy néha reggel arra ébredünk, hogy a légzésfigyelő kütyüt babrálja (ennek a zajára ébredünk) és minket figyel.

“Kukucs”

“Akkor szedjük szét a légzésfigyelőt, Apa!”

“Egy kézzel, simán lekapom innen ezt a kütyüt…”

“Na jó, egy kicsit nehezebb, mint gondoltam, de befeszítem a nyakam, úgy sikerülni fog!”

“Na, kicsit elfáradtam, pihenek…”

A történet itt nem ért véget, mert amíg nem figyeltem oda, Misike tényleg lekapta a kütyüt az ágyról, ami persze a súlya miatt kicsúszott a kezéből és leesett a földre. Úgyhogy itt be is fejeztük a fotózást és áttettük a helyszínt a járókába.