Tegnap délelőtt nem nagyon voltunk sehol, úgyhogy délután elmentünk Misikével sétálni egy kicsit. Bementünk a Délibe a vonatokat megnézni, ha már úgyis mindig mutogatja, amikor elmegyünk mellette (napjában minimum kétszer).

Üldögélünk a vonat mellett, az egyik vasutas oda is adta a tárcsáját, hogy Misike is jelezzen a vonatnak. Misike nagyon jól érezte magát.

Erre egyszer csak jön egy szakadt biztonsági őr. Mondjuk korrekt volt, mert mondta, hogy nem ő találta ki, neki is szóltak, hogy mondja meg, hogy “itt ne kamerázzá”.

Mondom neki (de hiába, nem ő tehetett róla), hogy akkor ha kiállok a járdára, ami onnan látszik, és a teleobjektívvel fotózgatom a vonatokat, mit csinál? Nyilván semmit se mondott rá, nem ő tehetett róla. Mondtam is neki, hogy bocs, nem rá haragszom.

De innen is üzenem a gyökér főnökének, hogy egy kétéves gyereket fotózgató apuka nem ipari kém, nem mintha bármi titkuk lehetne. A családias hangulat megzavarása helyett inkább azon törjék a fejüket, hogy ne menjenek egymással szembe az emberekkel tömött vonatok. MÁV-Start zártkörű gittegylet.

Arra jó volt az egész, hogy elmenjen a kedvem az egésztől. Az ilyen gyökerek miatt tart itt ez az ország. Vajon mit zavarja őt, hogy egy szülő kiviszi a két éves fiát a vonatokat megnézni és lefotózza, ahogy a gyerek jól érzi magát, hogy majd ha felnő legyen a gyereknek emléke erről a pillanatról, amire lehet, hogy konkrétan nem is fog emlékezni, de a vonatok szeretete lehet, hogy megmarad.

Bár ha az ilyen seggfejeken múlik, alighanem a közelébe se megyünk semmilyen vasútnak, mert amúgy egy húgyszagú trágyadomb a Déli is, szégyen, gyalázat. A szagokat persze nem lehet megörökíteni, de büszke aligha lenne rá bármelyik fejes…

És ne legyenek kétségeink, nem hiányzik már túl sok hozzá, hogy tényleg frankón összeütközzön két személyvonat és lesz sok halott is, nem vitás (ugyanez a véleményem a hármas metróról is), bele van kódolva és minden egyes nappal emelkedik az esélye…

Mindegy, a fotók jók lettek, nekem legalábbis tetszenek, megtekinthetőek itt: