Hurrá nyaralunk 2017! – extra kiadás

Somoskői kirándulásunk első napja. Fényképek később.

2017-08-15

Szóval, az egész úgy kezdődött, hogy hazatérve a telekről Misivel, megláttam egy kiírást a kapun, hogy a héten kedd reggeltől csütörtök estig nem lesz meleg víz. Elfogadom, megértem, főleg látva, hogy több helyen is lyukas volt a FŐTÁV-melegvíz-vezeték, de rühellem, amikor nincs melegvíz a zuhanyozáshoz.

Katonaság alatt egyszer-kétszer sikerült belecsúszni, hogy nem volt más, de ott is megtettünk mindent, hogy elkerüljük ezt a helyzetet. Szóval, azóta is kerülöm, ha tudom.

Mivel kicsit több pénz maradt a SZÉP-kártyámon, mint amit eredetileg elképzeltem, ezért gyorsan a tettek mezejére léptem és ránéztem a térképre, hová tettem piros nyilakat…

Somoskő, Fülek… Olyan pöpec szállást foglaltam Somoskőújfalun, hogy azóta is csak pislogok…

Így aztán, nem volt mit tenni és belevágtunk egy extra háromnapos kiruccanásba. Persze, hiába írta a FŐTÁV, hogy reggel nyolctól nincs melegvíz, valójában már reggel hatkor sem volt, remélem csuklott, aki elzárta…

„Cicamosdás” hidegvízben… nem jó.

Az utunk eseménytelenül telt, belekeveredtünk egy Peugeot 205-ös túrázó csapatba, színesre voltak matricázva a járgányok, ketten ültek bennük és vadul navigáltak… Volt, amelyik szemrebbenés nélkül előzött lakott területen, volt, amelyik alig ment…

Az M3-ason végigsuhantunk Hatvanig a Pest-megyei matricánkkal, aztán tovább a 7 éve felújítás alatt álló 21-es úton… Nem nagyon látszik a vége egyelőre…Szánalmas.

Keresztül Salgótarjánon, pilláztunk Salgó várára, aztán mentünk tovább, át a határon. Szlovákiában a füleki vár volt az úticél. Szerintem fél kézzel meglett volna a divényi vár is, lehet, hogy hazafelé megjátsszuk, ha nincs más tipp.

A füleki vár ágyúbástyáját 2006-ban építették újjá, akkor lett benne múzeum, elég fékezett habzású. A vár többi része nyomokban emlékeztet egy várra, eléggé lerobbant. Sajnos csalódás volt ez nekem, mert valami nagyobbra számítottam. Ottlétünkkor is dolgoztak a munkások, de ez inkább kutatás/ásatás volt, mint komolyabb építés. Sajnos az nem megy így.

Relatív gyorsan megnéztük is már indultunk is vissza. Következő úticélunk a Bányászati Múzeum volt Salgótarjánban.

Kicsit várni kellett, nem okozott gondot, mert Misi a múzeum udvarán beszabadult a kisvonatokba… Végülis elérkezett az idő, úgyhogy kaptunk sisakot (Misi jobban járt, mert Petzl márkájút kapott, míg a felnőtteknek a régi penészes vacakok jutottak). Bementünk a járatokba, az egyik olyan kicsi volt, hogy vissza kellett fodulnom… Mindenesetre a hátizsák a hátamon elég jó koszos lett, ahogy végigtöröltem vele a plafont.

A bánya érdekes volt, röviden úgy tudnám megfogalmazni, hogy olyan volt, mint a hallstatti sóbánya, csak olyan magyarosan. Szomorú ez, mert lehetne ebből világszámot csinálni, ötletek is lennének, de a belépők nem fedezik ezt. Ha nem támogatná a város, meg néhány szponzor, akkor bezárhatnák az egyetlen bányamúzeumot Magyarországon (ami nem tudom, mennyire igaz, mert emlékeim szerint Sopronban (vagy Pécsen?) van hasonló bányamúzeum).

Szóval, nagyon jó volt, nagy élmény, csak ajánlani tudom.

Ezek után Somoskőújfalu felé vettük az irányt. Aki nem ismerné a történetet:

Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés Somoskőújfalut valamint Somoskő várát és a községet Csehszlovákiának ítélte. Dr. Krepuska Géza orvosprofesszornak és Liptay B. Jenőnek, a Rimamurányi Vasmű Rt. akkori igazgatójának határkiigazítási kérelmére és dr. Auer Pál jogi szakértőként való közbenjárására, több éves tárgyalássorozat eredményeként a Népszövetségi Tanács 24. Ülésszaka visszacsatolta Magyarországhoz Somoskőújfalu és Somoskő községeket és a környékbeli bányákat. A tárgyalások során a magyar fél felsorakoztatta a Somoskőújfalu és Somoskő községekre, valamint a Krepuska-féle bazaltbányára vonatkozó követeléseit, mondván, hogy a badacsonyi bazalt a főváros kövezésére nem alkalmas, s erre csupán a somoskői bányában kitermelt kő használható fel. Somoskőújfaluba január 30-án magyar és cseh bizottság szállt ki, hogy az átadás és az átvevés előtt tisztázzák a bazaltbányák hovatartozásának a kérdését. A hivatalos átadásra 1924. február 15-én került sor a helyszínen

Ezzel előállt az az érdekes helyzet, hogy a nem túl baráti Csehszlovákia és Magyarország határán volt egy falu, egyikben egy vár, a másikban a falu. Határátkelő semmi. A falu házaiból nézegethették a pusztuló várat… Valamikor a hetvenes évektől folytak helyreállítási munkálatok folytak, amelyek az önálló szlovák állam megszületésével abba is maradtak.

Megoldást csak az idő hozott erre is, 2007-ben csatlakozott mindkét ország a schengeni-egyezményhez, aminek következményeképpen lebontották a határokat, amelyek immár szabadon átjárhatóak. Így már nincs jelentősége annak, hogy az utca egyik fele magyar, a másik szlovák oldal…

Egyébként gyakran megdöbbenek, hogy micsoda agyatlan megoldásokra volt képes a háború utáni úgynevezett béke. Elképesztő.

Szóval, megérkeztünk Somoskőújfaluba, méghozzá arra a részére, ami a várhoz közeli, a szép részére, nem pedig a csúnya, főút melletti részre. Konkrétan annyira közel vagyunk a várhoz, hogy az ablakunk a várra néz. Nagyon menő.

Pont jött a panzió tulajdonosa, úgyhogy szépen bejöttünk. A szállásunk egyszerűen pazar. Nem tudok nagyon belekötni semmibe egyelőre. A szállás jó minőségű, a személyzet (a tulajdonosok alighanem) nagyon barátságos. Normális léptékű szoba rendes méretű (talán egy hajszálnyit nagy) fürdőszobával és klímával!!!

Korlátlan internet, wifivel – hello 2017!

Most persze annyira nincs meleg, mint két hete, de ezt nem kell nagyon magyarázni. Ez egy korszerű szállás, nincs mit szépíteni. Így kell kinéznie egy modern szálláshelynek.

Eddig direkt nem írtam a Kőkapu Hotel-ről, mert tényleg nem akartam bántani, de a klíma és a wifi hiányzott a Kőkapuból, nagyon sajnálom. Sajnos védhetetlen az a hozzáállás, ami azt mondatja a hellyel, hogy „nem kell klíma, mert itt mindig hűvösebb van” – kipróbáltuk, mivel egész nap süti a Nap az épületet, gyakorlatilag teljesen mindegy, mit csinál az ember, a szobában olyan meleg van, hogy aludni nem lehet rendesen. „Nem kell internet, nem szokták hiányolni” – de, nagyon kellett volna. Mivel térerő sincs a völgyben, nagyon jól jött volna. Nem mondom, hogy a szobában legyen (bár miért is ne?), de vagy a lobbiban, vagy az étteremben nyugodtan lehetett volna. Ha ott netezett volna valaki, fogyasztott is volna.

Azt pedig végképp nem értettem, hogy miért világítják hihetetlen erős reflektorokkal az épületet, de annyira, hogy be kell húzni a sötétítő függönyt (ami eléggé megnehezíti a szellőzést). Annyira, hogy nem lehet látni a csillagokat!

Sajnálom, ez a tüske bennem maradt Kőkapuval kapcsolatban.

Nos, itt viszont nagyon az ellentéte minden, nagyon tetszik, na! Bazalt Panzió, Júlia szoba – ajánlom!

Szóval, visszatérve a sztorihoz, felpakoltunk és elindultunk gyorsan a Vadasparkba. Megnéztük. A Vadasparkba vezető út végig lefelé vezet, visszafelé combos kimászni. A neten olvasható véleményekkel ellentétben nem volt Jurassic Park hangulatom (mármint hogy nem láttunk állatot, nem a sikítós részre gondoltam), a végén az etetésnél egész sok állatot láttunk. Felfelé Misi kicsit szétesett, nem kicsit, nyilván az sem hozta meg a jókedvét, hogy az állatsimogató már zárva volt, mire visszaértünk.

Visszatérve a panzióba ittunk egy frissítőt, aztán Misi javaslatára nekivágtunk a várnak, felmásztunk és körbenéztünk.

Megtaláltuk a kilátót, ahonnét el tudom készíteni azt a fényképet, amire hét éve várok… Mindent megnéztünk a várban és utána visszatértünk a szállásunkra. Este egy elég jó kis naplementés fotózást csináltunk – no persze az ablakból, ami nem gyenge…

Misi lezuhanyozott és elkezdte nézni a tévét, de kb. három perc múlva aludt…

Holnap reggeli után nekivágunk a bazaltorgonáknak, a kőfolyamnak és a kilátónak. Utána ebéd és irány Salgóbánya, Salgó vára, a Boszorkánykővel együtt. Estére egy mekis vacsora van betervezve. Ez elég lesz holnapra, de hogy mit fogunk csinálni csütörtökön egész nap, arra nincs még kialakult ötletem. A Karancs megmászása túlzás lenne, de túl sok. Szóba került Ipolytarnóc is… meglátjuk.

Ja, lehet, hogy a fényképezőgép kezd tönkremenni… A memóriakártyákkal kezd hadilábon állni… Nem örülök.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s