Néhány gondolat az autóvásárlásról

Néhány gondolat az autóvásárlásról, mint olyanról…

Csak azért, mert egy egyébként ismerősöm/munkatársam kérdezte, ahogy összefutott velem a folyosón, miszerint:

“Te ilyen Rönó-rajongó vagy?!”

Jó, tudom, egy talpig német cégnél dolgozva nem nagyon illik francia autót venni (hülyeség, csak vicceltem), de ahogy az egyik vígjátékban megjegyezték a republikánus környék kocsmájában, miszerint “itt csak 14 demokrata szavazó van, de tudjuk kik azok”, szóval a VW/BMW/Opel/Skoda tulajdonos kollégák nem mindig nézik jó szemmel az ilyen deviáns viselkedést, amikor valaki beállít a frissen vásárolt, használt nem-német autójával…

Még mindig viccelek…

Olyan kijelentés sem hangzott el az autót nézegetve, hogy “ennyiért már rendes autót is kaptál volna”… Tényleg nem, de csak azért, mert a kolléga, aki ilyesmiket szokott mondani, éppen házon kívül van…

Szóval, semmi ilyesmi nem történt, de az biztos, hogy a kollégáim egy része furcsán néz a francia autókra. Mert ugyebár ebben a pánszláv kultúrkörben autós körökben létezik egy szabály, a három “F” szabály: A három elkerülendő autóvásárláskor: 1. francia 2. Fiat 3. Ford.

Pedig nekem 2002 óta vannak francia autóim, semmi olyat nem tapasztaltam, amit hasonló korú pl. német autókban ne tapasztalhatna az ember. Ezek a manapság 10 évre gyártott autók egyszerűen rosszul öregednek és minden bajuk van, akár franciák, akár nem.

Emlékszem, hogy az első autómban csak a BOSCH kapcsoló ment tönkre igazán, minden másra ott volt a TMK-s szerviz.

Szóval, nem azért vettem megint francia autót /Renault -t, mert rajongója vagyok (az ilyen kérdéseket feltevők általában rajongói valamilyen autómárkának), hanem azért, mert ezt dobta ki a ha.hu . Bevittem az elvárásaimat:

  • 2010-nél nem régebbi (2012 lett volna a cél, de arra nulla találat volt a többi kritériummal együtt);
  • benzines, legalább 1.6-os;
  • érvényes forgalmival;
  • Magyarországon üzembe helyezett;
  • klímás;
  • 50 km-nél közelebb lévő

autót kerestem egy bizonyos összeghatárig.

Elég hamar kiderült, hogy a rendelkezésre álló pénzösszeg ezen kritériumok mellett kínál értelmes találatokat.

Az is kiderült, hogy a piacot elárasztották a 2012 körüli dízel autók, amiktől mindenki próbál szabadulni.

Nyilván a Lancia Ypsilon meg a hasonló kisautók nem játszottak. Az is kiderült, hogy a népszerű típusok jóval az árhatár felett tanyáznak, elvétve esik be egy Skoda Octavia vagy egy Renault Mégane.

Így aztán a maradékból kellett válogatni.

Először egy Opel Astra-t néztem meg az Opel Maxabo-nál, aminek kapcsán rá kellett döbbennem, hogy az egyébként elviselhető kinézetű autó belülről egy ergonómiai rémálom. Meh. Ráadásul arra sem kaptam érzésem szerint egyenes választ, hogy hogyan keveredett ez az autó az olcsóbb árkategóriába, úgyhogy megszólalt a néma riasztó. Ettől függetlenül ajánlottak egy 2007-es Skoda Octaviát is a Maxabonál, ami belülről olyan, mint egy Passat, de egyrészt idősebb, másrészt drágább és lelakottabb volt, mint amire gondoltam, az 1.4-es motorról nem is beszélve.

Ezután fordultam a megszokott formák felé.

Egy nagyon jó Mégane kombit sasoltam Kőbányán, ami jó volt meg minden, csak éppen 10 százalékkal volt a max. ár felett. Gyakorlatilag a kezdő karbantartás árát kockáztattam volna és azt nem akartam.

Megnéztem még egy másik Mégane-t is, az csak ötajtós volt. Anyuka hordta vele a gyerekeket óvodába, iskolába. A beindítás után a műszerfalon az összes hibajelző lámpa világított. A szervizkönyvben pedig 2015-ös volt az utolsó bejegyzés. Szóval, azt leszámítva, hogy az autóban megfőtt hányadék- és ürülékszag terjengett, a jobb oldalával egy járdaszigeten elkövetett erőszak nyomai voltak, az autó motorjáról is folyt az olaj vagy mi. Erre ott mondtam, hogy nem érdekel…

Tanulság: megkímélt állapotú/keveset futott/női vezető/nyugdíjas/sebészprofesszor/stb. nem jó előjel autóvásárlásnál. De tudni róla biztosan elrettentő jel.

Így végül maradt Lük, aminek a kereskedői nem voltak túlságosan a csúcson, igazából rábeszélni nem akartak és kedvet csinálni se hozzá, úgyhogy kb. másfél hétnyi vívódás után döntöttem, hogy gyerünk, csináljuk.

Persze, lehet mondani, hogy lehet, hogy ezen is világítottak a hibajelző lámpák, csak kiüttették, lehetett moslékszaga is, csak kitisztították, de ezek azok a dolgok, amik egyrészt csak pénzbe kerülnek, viszont eldönthetik a vételnél a kérdést.

Meg kell még említeni a hivatalos márkaszervizek (Renault Baumgartner, Duna Autó, Renault Budakalász) teljes inkompetenciáját és impotenciáját. Amikor azzal fordultam hozzájuk, hogy vásárlás előtti átvizsgálást kérnék (nem ingyen nyilván), akkor a következő válaszokat kaptam:

  • “Csak másfél hónap múlvára van időpont, esetleg próbálja meg a csepeli szervizünket, az kevésbé túlterhelt”
  • Semmi válasz, nem hívnak vissza – ez is válasz
  • Nem tudnak foglalkozni ilyenekkel.

Egyedül a Renault Dél-Pestnél találtam egy szakembert, aki hajlandó volt velem értelmesen beszélni, de ő is a rendszer foglya volt, nem tudott értelmes időpontot adni, csak egy olyat, hogy menjünk oda egy hét múlva, akkor majd talán délelőtt beleférünk, ha nincsenek sokan…

Ez, lássuk be, elfogadhatatlan. Értem én, hogy nyár van, meg mindenkinek ilyenkor jut eszébe az autó átvizsgáltatása és rendbe rakatása az adriai nyaralás előtt, meg a szerelők is ilyenkor mennek szabira (“De miért?”), de akkor is elfogadhatatlan.

Ez is elgondolkodtatott, hogy vajon szabad-e megint Renault-t vennem, hogyha meg akarok menekülni a sintér kontároktól, ha ilyen a márkaszerviz? (Nagyképű duma, mintha lenne pénzem a márkaszervizre…)

Szóval, nem vagyok Rönó-rajongó, csak így alakult.

Nyilván nem fogom tudni elmagyarázni, hogy mi a jó egy Rönóban, ami egyébként inkább Samsung (erről majd később), a motorja inkább Nissan, és Törökországban gyártották olcsó szedánnak, de nem is tartom ezt szükségesnek.

Nem egy kőkeményre hangolt futóművű, szögletes műszerfalú Golf/Passat, de szerencsére nem is akar az lenni. Viszont tágas, kényelmes, kulturáltan elvisz A-ból B-be. És ennyi elég.

Az a szép a világban, hogy sokfélék vagyunk, sokféle dolog van, ami tetszik nekünk, még több, ami másoknak. Nem feladatom bárkit meggyőzni arról, hogy ami nekem tetszik, az neki is kellene tetszeni.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s