Ma beugrott a papírszatyorba az elkövetkező két év egyik főszereplője…

A kicsomagolás utáni besza-behu pillanat az volt, amikor a telefont bekapcsolva közölte, hogy szívesen átköltöztet a régi iPhone 8 Plusról. Mondtam neki, hogy ja, persze.

Erre megjelent egy körben egy hullámzó kék valami a régi telefonon. Az új meg azt mondta, hogy mutassam meg a kamerának a kéken hullámzó valamit!

És bamm, már másolta is. Persze, tartott vagy háromnegyed órát, de megcsinálta. Már csak az appokat kellett letölteni és már működött is. “Works like magic!”

Néhány apróbb anomália nyilván volt (pl. a Google appokba a belépéshez kellett az autentikáció), meg még gondolom lesz egy-két meglepetés, de gyk. minden működik.

A telefon mérete nagyon meggyőző, sokkal kisebb, a 8 Plus, amiért nem győzök hálás lenni, mivel az állandóan ki akart fordulni bármelyik zsebemből. A súlya viszont kicsit több, ami mutatja, hogy van benne anyag.

A kisebb méret ellenére a kijelző nagyobb (bár keskenyebb), mint a korábbi klasszikus modellé.

A Face ID betanítása kicsit bizarr volt és tényleg működik sötétben.

Ami mutatja az Apple késői ébredését, hogy egy közepesen gyors töltőt adnak a telefonhoz, de a töltő oldalán USB-C csatlakozóval, amilyen kábel gyk. nem létezik, hiszen az USB kábelek ezen vége általában USB-A, a másik vége pedig mini/mikró/b/c/egyéb.

Ezt a kábelt ezen töltőn kívül jelen pillanatban sehová sem tudom bedugni. Elméletileg az újabb laptopokon lehet már ilyen USB-C. Mindegy, a múltkor beszereztem az IKEA-ban a jóféle kábelt kőkemény 2500 magyar forintért, ami eléggé odaver az eredeti Apple kábel 12000 Ft feletti árának, ráadásul teljesen MFi-kompatibilis.

Az első képek? Nanáhogy Misiről.

Szerintem nincs is mit mondani, ennyi.

Most egyelőre ennyi. Hétvégén jöhet a videózás és a night mode fotózás.