A távoktatás/home office második hetében járunk.

Tegnap nem írtam, mert nagyon elhúzódott az este egy kései céges hívás miatt és már egyszerűen nem volt hozzá energiám.

Szóval, reggel elmentünk az alkalmi autószerelőnkhöz, ahol betolták a kocsit alattam és elhúztunk a Renault Baumgartnerhez, ahol ott hagytuk a kocsit.

Ezután a szakadó hóesésben kimentünk a budaörsi Auchanba, ami elég kihalt volt. Tartottunk egy nagybevásárlást, először fizettem Apple Pay-jel. Atom.

Hazaérve kezdődött a munka, Misi nem nagyon akart tanulni. Elcseszett egy nap volt.

Ma sikerült nagyjából időben kelni, eszeveszett tanulásba kezdtünk, délre nagyjából elfogyott a tananyag, meg a türelem is, szóval toltunk egy jó kis csülkös bablevest.

Aztán jöttek a délutáni egyeztetések, Misi még valamit csinált, de igazából elfogyott a lendület. Aztán hívtak a Baumgartnertől, hogy a kocsinak az önindítója rossz és talán péntekre tudnak szerezni, aztán meglátják.

Attól tartok, hogy mellényúlnak, mert az önindítót ellenőrizte a másik szerviz és azt jónak találták. Na, meglátjuk. Jó lenne, ha lenne autónk a hétvégére!

Az oktatással kapcsolatosan jó hír, hogy elvileg holnap bevezetik a Microsoft Teams-t.

A másik érdekes hír, hogy a szülőknél is kezd elszakadni a cérna. Pénteken este az egyik anyuka dobta el az agyát és írogatott mindenféle szemétséget azzal kapcsolatban, hogy a tanároknak mit hogyan kellene csinálni.

Szart se ér. Mindenki ki van borulva, mégsem ír ilyeneket. Arról nem is beszélve, hogy a legkevésbé a tanárok tehetnek erről a most kialakult helyzetről. Mindenkit megvisel, hogy teljesen átgondolatlanul a tanárok közé dobták a gyeplőt. Aki otthonról dolgozik, annak nincs ideje a munkaidő terhére tanítani a gyereket – pedig most ez az elvárás. Több gyerekkel meg főleg agyhalál.

Talán jobb lesz ez, lassan kialakul. Nem lesz tökéletes, de működni fog.

Más most nincs.