Rengeteg dolgom is volt az elmúlt napokban és el is fáradtam bele, úgyhogy most letolom a három napot egyben…

Szerda-csütörtök munkával telt, mindkét nap átadtam két-két gépet az új szállítmányból illetve tovább haladtam a telepítésekkel, amikkel elég nagyot szívtam a héten. Nagyon úgy tűnik, hogy a hálózat túlterheltsége miatt nem igazán lehet napközben telepíteni. Így most az következik, hogy az esti órákban újra fogjuk indítani a telepítéseket. Némileg kisebb darabszámmal.

Szóval csütörtökön eljutottam oda, hogy az összes gép ki lett csomagolva, minden göngyöleget kidobtam és próbáltam minél jobban elpakolni. Ami még hátravan, hogyha elérjük a jövő hét végét, akkor átköltözök az irodámba, a gépátadások meg a kistárgyalóban mehetnek… az egyébként korlátozottan megnyitott irodában. Erről a témáról van egy nem publikus különvéleményem, maradjunk ennyiben.

Hasonló különvéleményem van arról, hogy mi lesz itt hamarosan, mert életbe léptek az enyhítések vidéken, sokan elindultak vidékre annak ellenére, hogy a kormányszóvivő jelezte, hogy ez nem OK. A rendőrök is nekiálltak büntetgetni, aztán úgy látszik, valaki olyat büntettek meg, akit nem kellett volna, mert két nap alatt egységfrontban egyesültek miniszterek és államtitkárok, hogy természetesen lemehetnek vidékre a ‘pestiek a nyaralót megnézni… De akkor mi ebben a korlátozás? És melyik paragrafus szerint lehet ezt csinálni? Persze ez is olyan, mint az adókedvezmény, csak annak ér valamit, aki igénybe tudja venni.

Amúgy napról napra erősödik a forgalom a városban, nem csak az érettségizőket szállító szülők miatt.

A legjobban az zavar, hogy nem lehet semmit tudni előre. Elhangoznak utalások, hogy májusban biztos nem lesz iskola – de akkor júniusban már minek? Vagy ha mégis lesz, az a gyerekek megfertőzésén kívül mire jó? Vagy hogyha nem lesz iskola, de a korlátozás enyhül és lehet menni dolgozni, mit csinálok a gyerekkel? Mert a távoktatás megint gúzsba köt (ne is beszéljünk az elsősöket (is) hülyébbnél hülyébb feladatokkal terhelő szaktanárokról, akik nem értik, hogy most akkor néznénk fel rájuk, ha elhúznának a halál faszára), úgyhogy az nem játszik, hogy odaadom a nagyinak, mert a nagyinál (átlagos nyugdíjas) nincs internet.

Aztán elhangoznak olyan (az “átlag kis ember” számára talán félreértésre okot adó) kijelentések, hogy papíron nincs is járvány – miközben 36 000 kórházi ágy áll üresen és 3-4-5000 lélegeztetőgép várja, hogy lélegeztethessen. Miközben gyakorlatilag leállt az egészségügyi ellátás.

A többi már csak a szokásos, főváros vs. Orbán-kormány, pesti úti idősek otthona, stb.

Eközben aggasztó hírek azok továbbra is jönnek, az önkormányzatok olyan mértékű elvonásokról számolnak be, ami a működésüket fenyegeti.

Rossz hírek ezek nagyon.

Mindegy, a héten egyedül toltam a műszakot, a nagyi segített, hiszen nyilvánvalóan nem vagyunk egyébként betegek. Misi vele tanult, különösebb konfliktus sem volt (vagy nem mondták el nekem).