Hurrá nyaralunk 2020: Negyedik nap: Defekt

2020. július 29. szerda Rossz idő és defekt – így telik a nyaralás Lillafüreden… Anna-barlang üvöltő gyerekkel…

Ma sem mentünk Szilvásváradra, kezdem azt hinni, hogy nem is kellene mennünk…
Azért nem mentünk, mert reggel iszonyú felhős, borult volt az ég és nem is tűnt úgy, hogy ebből még lehet jó idő. Más kérdés, hogy lett, de addigra már kábé mindegy volt.


A reggeli hangulatosan telt, amíg meg nem jelent egy furcsa kinézetű család, akik úgy döntöttek, hogy a néhány napos csecsemővel hová máshová ülhetnének, mint a kinyitott ablak mellé. Persze az ablakot be kell zárni. Így legalább mütyürke nem fázik meg. Igaz, hogy harminc másik ablak nyitva van (mivel elviselhetetlen meleg lenne az étteremben), de az nem zavaró. Reggeli után várakoztunk, hogy mi lesz, végül tizenegyre lementünk az Anna-barlangba. Elég nagy tömeg összegyűlt, úgyhogy megvolt a reprezentatív minta; a babakocsis család, az újszülött, a négyévesek, akik fél óra múlva nem is emlékeznek rá, hogy hol voltak… Ennek megfelelően alakult a barlang megtekintése is; a nem túl hosszú vezetés felénél a babakocsis szekciót ki kellett kísérni saját kérésükre.

Szóval nagyjából megnéztük jól a barlangot. Beültünk a kocsiba, megnézni a környék távolabb lévő nevezetességeit. A Fazola-kohónál ránéztem a gumira, mert hallottam, hogy kattog, nahát benne volt az a fehér valami, amibe hétfőn sikerült belemenni Miskolc felé menet a lillafüredi alagút után. Úgyhogy a kohós buli elég rövidre sikeredett és még mielőtt még egy parkolóbajnok beállt volna mögénk (amikor az útra merőlegesen állnak az autók de két okos beáll a kocsik mögé az út szélére és nem értik mi a baj vele), elindultunk egy gumist keríteni. Még térerő sincs ott, úgyhogy Felsőhámorba leérve (nem messze a tett helyszínétől) félreálltunk gumist keresni. Viszont a felajánlott gumishoz nem jutottunk el, mert az út mellett volt egy tábla, hogy gumis, na ott befordultunk. Nem biztos, hogy jó döntés volt, de azért reméljük. Hazajöttünk, nem mentünk sehová.

Aztán lementünk wellnessbe, aztán lazítottunk egy sort. Ezzel el is ment a délután, mire fél hatkor felébredtem, már a Nap is kisütött. Visszafogottan vacsoráztunk (meggyes belga sört ittam, 850-ért), majd nagyot sétáltunk Felsõhámorban. Érdekes hely, van ott Kohászati Múzeum, meg egy régi mozi romjai, szép kiadó házak, régi, üres házak, Waldorf Iskola. Csendes hely.

Mondjam azt, hogy holnap megint nekifutunk Szilvásváradnak?

Úgy tûnik, a csapat többi tagja nem lelkesedik túlságosan a gyalogtúrák iránt, úgyhogy nem lesz ebbõl se Szeleta-barlang, se Büdös-pest, se Bálvány, se Nagymező… Talán összejöhet, hogy megcsináljuk a három bükki kisvasutat sorban. Bár az egy kicsit mániásnak tűnik, ha valaki hirtelen odanéz…

Egyelőre ennyi.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.